Annak ellenére, hogy év eleje óta nem írtam semmit ide, valami oknál fogva néhány ember még mindig látogatja a blogot. Nekik szóljon ez a beszámoló.

Az idei évben két ironman teljesítését határoztam el és erre Ancsi is rábólintott szerencsére. A nagyváradi teljesítésről is akartam írni a verseny után, de a címen – Iromán(y) – kívül nem született róla semmi, pedig jól sikerült a verseny. 13:08 alatt teljesítettem különösebb holtpontok nélkül.

Nagyvárad után tartottam egy 1 hetes sörözős feltöltést, majd visszatértem az edzésekhez. Az addig megszokott 3 egyre nehezedő, 1 laza hetes felállást nyaralás és egyéb programok miatt nem nagyon tudtam tartani, illetve a felkészülés hajrájában némi motivációhiány is fellépett. Az úszások nem estek már olyan jól, mint júniusban, a hosszú tekeréseket is inkább nyűgnek éreztem, az utolsó hosszút el is hagytam. Egyedül a futással nem volt problémám, néhány futóverseny is jó formát mutatott.

A verseny hetében újabb aggódásra adott okot az időjárás előrejelzés, bármelyik honlapot néztem, mindegyik sok esőt jelzett a verseny napjára. Útban Balatonkenese felé többször zuhogó esőbe fordultunk, de Kenesére megérkezve ott éppen nem esett. Mondjuk a depó disznófürdető gödörre emlékeztetett, és a szervezők végig gumicsizmában járkáltak. Ez már valamit azért sejtetett. Zelcsényi Miki (Muki) versenyrendező szerint két napja szakadt az eső, ennek köszönhetően alakult ki ez az állapot.

Kenesén egyből belebotlottunk debreceni barátainkba, Justinba és Zsuzsikába. (Justint kb. 20 éve ismerem, de a sport révén csak 1-2 éve vagyunk kapcsolatban. Rendes polgári neve Attila, a Justint az idei közös ultrabalatonos kocsikázás során kapta, ahol kb. 10 órán keresztül dudolászott egy Justin Timberlake számot. Az ironman teljesítésének gondolata is ekkor merült fel benne, csak még nem tudta, hogy tud-e úszni. Az UB után megnézte, tudott:) Benevezett a versenyre, volt 3.5 hónapja felkészülni. Kemény.)

Később találkoztunk Szokolszky Pistával, a nagyváradi IM szervezővel (itt most IM-et teljesített) és román barátjával (Jus Marius Valentin), aki 24. ironmanjére !!! készült.

A technikai értekezlet előtt elfoglaltuk a szállásunkat, ami, mint ott kiderült egy volt alagsori kocsma panzióvá alakítva beivódott dohányszaggal, kosszal és bogarakkal. Admirális panzió névre hallgat, senkinek sem ajánlom.

A szálláson összepakoltunk a bedepózásra és a technikai értekezlet előtt a bicajokat bedepóztuk. Ekkor találkoztunk Györfi Jóska barátunkkal, aki első triatlon versenyét (40.5 km) jött teljesíteni (a 60. születésnapjára nevezte be a fia :) és a feleségével Marikával, aki egyébként az általános iskolai osztályfőnököm volt elsőben és másodikban.

Az értekezleten szerencsére fel sem merült a verseny lefújása, vagy elhalasztása, de Muki azért elmondta az ezzel kapcsolatos alternatívákat (úszás lerövidítése, elhagyása stb.).

A technikai után még kocsival bejártuk a bringapályát (jó hullámos), majd irány a szállás. 9 körül már aludtam, éjfél körül az eső és szél ébresztett fel, majd 3:40-kor csörgött az óra is. Reggel ötig lehetett bedepózni, igyekezni kellett. A parton még kevesen voltak. Sötét és szél fogadott. Legszívesebben összepakoltam volna és hazafelé vettem volna az irányt. De úgy láttam mások is, kevés volt a vigyorgó ember.

Mivel a versenyt a norvég Norseman mintájára rendezték, az úszás napfelkeltekor (6.32) indult, a vízbe egy kompról kellett beleugrani. A hajó már 5.45-kor kifutott, majd poénból néhányszor megfordult a tengelye körül. Rajtam már ekkor nem volt szemüveg (-2.5, -4.0), mondtam Justinnak, hogy mutassa már meg a partot. De Ő sem nagyon látta (-2.0, -2.0 :)

Fáztunk is, mint a fene, plusz nekem pisilni is kellett. Ez neoprénben nem olyan könnyű, de nem is lehetetlen. Legalább melegített :).

Rajt előtt nagy nehezen betereltek bennünket a vízbe, majd néhány perc lebegés után a hajókürt hangjára elindultunk. Ekkor már nagyjából megnyugodtam, volt mit csinálni. A hajóról ki kellett úszni a partra (540 m), majd egy egyenlő szárú 540 m hosszú szárú háromszöget elképzelve kellett még két teljes kört úszni (tehát 7 * 540 m = 3780 m).

Volt minden, jobbról hullám, szemből hullám, hátulról hullám (ez volt a legjobb). Szerencsére mindig volt körülöttem úszó, tudtam tájékozódni. Másnap mondja Ancsi, hogy az egész mezőny balra úszott el az elején, csak nehezen tudtak bennünket jó irányba terelni. Az első 540 m-t 13:20, az első kört (1620 m) 34:12, a második kört (1620 m) 35:38 alatt tettem meg. A vállamat már féltáv körül húzta a neoprén.

Annak ellenére, hogy eddigi legjobb időmet úsztam ilyen távon (1:23:10), a  mezőny utolsó harmadában, 69. helyen szálltam ki a vízből. A depó eléggé sáros, a neoprén meglehetősen ragaszkodó volt, így a depózás 7.28-at vett igénybe (itt javítottam 8 pozíciót). A neoprént kiadtam Ancsinak, délben még szüksége volt rá.

Kezdődhetett a bicikli.

Szerző: mata68

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

http://mata-ironman.blog.hu/api/trackback/id/tr206725425

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

snatch_ · http://futas.asroma.hu 2014.09.24. 09:28:51

látva a képeket és olvasva a beszámolót el tudom képzelni, hogy milyen kedvvel vártátok a rajtot :)
kemény lehetett.

Joe. · http://futonaplo.blogspot.com 2014.09.24. 16:58:55

A sekély partmenti víz miatt gondolom szükkségmegoldás is a kompról start, de amúgy nagyon jó különlegesség is.