Diéta

2016.09.27. 15:18

Olvasgatom egy ideje a fészen a Sasafitness oldalt. Ezen keresztül fedeztem fel Perjes Kinga táplálkozási tanácsadó oldalát. Egy hirtelen ötlettől vezérelve rendeltem Tőle tanácsadási anyagot, amit egy részletes kérdőív kitöltését követően annak rendje és módja szerint meg is kaptam.

A leírtakat július 11-től alkalmazom. A két kép között két hónap telt el, az első július 3-án a dunaújvárosi középtáv után, a második szeptember 4-én a tiszafüredi olimpiai táv után készült. Az első képen kb. 63 kg vagyok, a másodikon 58-59 kg.

aquarius.jpgfured1.jpg

A diéta kezdetétől a javasoltaknak megfelelően sovány húsokat eszem, a zsiradékot kókuszolajra cseréltem, kiiktattam a fehér lisztet, a cukrot, a mézet. Előbbi helyett zablisztet, ritkábban mandulalisztet, kókuszlisztet, utóbbi helyett xilitet használok. Nem eszem cukros péksüteményt vagy cukrászsüteményt. Helyette megtanultam egészséges sütiket sütni.

Július 11-től nem ittam sört, pedig szeretem :) Emiatt kicsit kell magyarázkodni haverok, rokonok előtt, de majd megszokják :) Ha alkoholra vágyom, akkor pálinkát iszom, kísérőnek sok vizet hozzá.

Természetes vannak olyan szituációk (nagycsaládos vendégségek, esküvők), ahol inkább eszem a hagyományos menüt, minthogy százszor elmondjam, hogy miért nem eszem ezt vagy azt. De ennyi csalás simán belefér.

Sportban (triatlon), ezen belül is futásban jelentősen javultak az eredményeim. Ez a súlycsökkenésnek köszönhető, hiszen 7-8 %-kal kisebb súlyt kell megmozgatni. Az edzésmunkám lényegében nem változott.

Még annyit fontosnak tartok megjegyezni, hogy éhezni nem szoktam, nem kell a diéta során, illetve az egész kis odafigyeléssel összeegyeztethető a családi étkezéssel is.

Szerző: mata68

1 komment

Próba

2016.09.22. 15:12

Több dolgot is próbálok most.

Egy hirtelen ötlettől vezérelve próbálok életet lehelni kicsit a blogba.

Próbálom tartani a július 11-én elkezdett diétát (nem fogyókúra).

Próbálom a futógyorsaságomat növelni, célverseny a jövő tavaszi Rotary futófesztivál negyedmaratoni távja.

Próbálgatom az új futóórámat.

Meglátjuk, hogy melyik sikerül.

A futás előtti depó 6.59 lett, amibe belefért egy teljes átöltözés is.

A depóból a sárszőnyegen keresztül kellett kikacskaringózni. A futás részben a parti sétányon, részben part menti utcán és kb. 500 m-en murván zajlott.

Előzetesen 4.30-as maratonit mondtam Ancsinak, ehhez 45 perc körüli köröket kellett teljesíteni. Az első körben a lábak lazítása volt a cél és az, hogy ne vigyen el a tempó. Mondjuk ez nem sikerült, 40.27 lett az első kör.

Ancsiék a központi frissítő állomás mellett helyezkedtek el, náluk álltam meg gélt, sótabit, vizezett kólát inni. A két szélső frissítőállomáson mindig csak néhány korty vizet ittam. A második körben elkértem az mp3 lejátszót, indult a metál. System of a down válogatás, Green Day és Tankcsapda koncert volt műsoron. Ezzel sikerült kizárni a külvilágot és csak a futásra és frissítésre koncentráltam.

A külvilág kizárására szükség is volt, mert időközben (asszem a 3. körömben) az eső is elkezdett esni. Eleinte csak zuhogott, néha elállt, majd az utolsó köröknél szakadt végig. Átöltözni felesleges lett volna, egyszer-egyszer levettem a pólóm és kicsavartam, de 20 m után ismét csuromvizes lett. A pályán több helyen vízátfolyás keletkezett, némelyik több méter hosszan. Kikerülni esélytelen volt, át kellett rajtuk gázolni.

A körök az esőtől függetlenül teltek szépen, a második körtől a köridők így alakultak: 41.24, 43.14, 43.49, 45.24 és 44.19. Attilával, Szokolszky Pistával körönként pacsiztunk és dícsértük az időjárást.

Ancsi, Zsuzsika és Máté közben ronggyá ázott és szétfagyott a frissítőponton, szerintem nekik nehezebb dolguk volt.

Az utolsó kör felénél utolértem egy sporit, aki feltűnően fürgén szedte a lábát. Kölcsönösen kiderítettük, hogy ez mindkettőnk utolsó köre. Ha együtt nyomjuk, akkor meglehet a 12.30-on belüli álomidő mindkettőnknek. Innentől együtt futottunk, sőt a végén sprinteltünk is. A sporinak volt két időjóváírása is (kétszer kapott vonatot bicajon), így bőven belül lett 12.30-on. Ez nekem is sikerült, 12.27.08 lett a célidő. A célban átöltöztem, majd tudtam enni egy kis meleg levest is. A hidegrázás akkor kezdődött, amikor a sárból ki kellett szabadítani a bicajt és a bedepózott cuccokat.

A "szállásra" visszaérve magamra vettem az összes meleg ruhát és abban aludtam.

Másnap reggel kicsit bandáztunk Attiláékkal (szenzációs 13.23-as idővel ért célba), majd indultunk haza.

Jövőre Barbócz Ancsán a világ szeme (IM teljesítés), én féltávokkal "lazítok".

Szerző: mata68

2 komment

A kerékpározás a Balatonkenese-Papkeszi-Vilonya-Királyszentistván és vissza útvonalon haladt, a kiírás szerint körönként 140 m-es szintkülönbséggel. A táv körönként 29,5 km volt, valamint a depóból ki és visszavezető szakaszt 1,5-1,5 km-nek jelölte a kiírás. Ehhez képest a be-, kivezető szakasz 3-3 km körüli lehetett, a 29,5 km-es kör stimmelt.

A távot pontosan nem tudtam lemérni, mert a bringásórám 3 km körül megállt és onnan vagy működött néha vagy nem. A pálya kellemesen hullámzott, és a szél is fújt szépen. Az első kör felénél rádöbbentem, hogy a fordító jóval később jön, mint ameddig tegnap este kocsival elmentünk. Ráadásul a visszaút a királyszentistváni templomdombra kemény emelkedővel kezdődött. Az első kör után tudtam, hogy ez nem az én napon lesz bringán. A vállam az úszás után szépen beállt, nem nagyon szerettem könyökölni. A nyereg beállítás és a szél miatt viszont kellett.

Amennyire lehet, megpróbáltam kizárni a külvilágot és csak az evés-ivásra és a folyamatos haladásra koncentráltam. Az órám 15 percenként csippantott, minden negyedórában ittam izót, minden félórában ettem szeletet és ittam rá vizet. (Ez évtől a Sponser termékeit használom. A forgalmazó nagyon készséges, küldött frissítési tervet is ironmanre.) A kulacsokat Ancsi és Zsuzsa töltötte újra, aztán mikor Ancsi elment versenyezni, akkor csak Zsuzsi. A körök nagyjából egyenlő idővel teltek.

A 4. körömön már lehetett figyelni, hogy Máté, Ancsi és a szoboszlói barátok mikor bukkannak fel. Jöttek is szépen. Máté az elején még vigyorogva üdvözölt, visszafelé meg már a fejét is elfordította (megtréfálták a dombok és berágott :) Ekkor már Ancsi jött előbb. Nagyon vártam az utolsó kört. Számolgattam, hogy a 6,5 órás bringa meglehet. Nyomtam a depóig, ahogy tudtam, plusz az utolsó 3 km többnyire lejtett. Az áhított idő végül meglett (6:30:55), sőt bringán is javítottam néhány helyet.

Fáradt voltam, de még fejben egyben éreztem magam. Kíváncsi voltam a futásra.

Szerző: mata68

2 komment

Annak ellenére, hogy év eleje óta nem írtam semmit ide, valami oknál fogva néhány ember még mindig látogatja a blogot. Nekik szóljon ez a beszámoló.

Az idei évben két ironman teljesítését határoztam el és erre Ancsi is rábólintott szerencsére. A nagyváradi teljesítésről is akartam írni a verseny után, de a címen – Iromán(y) – kívül nem született róla semmi, pedig jól sikerült a verseny. 13:08 alatt teljesítettem különösebb holtpontok nélkül.

Nagyvárad után tartottam egy 1 hetes sörözős feltöltést, majd visszatértem az edzésekhez. Az addig megszokott 3 egyre nehezedő, 1 laza hetes felállást nyaralás és egyéb programok miatt nem nagyon tudtam tartani, illetve a felkészülés hajrájában némi motivációhiány is fellépett. Az úszások nem estek már olyan jól, mint júniusban, a hosszú tekeréseket is inkább nyűgnek éreztem, az utolsó hosszút el is hagytam. Egyedül a futással nem volt problémám, néhány futóverseny is jó formát mutatott.

A verseny hetében újabb aggódásra adott okot az időjárás előrejelzés, bármelyik honlapot néztem, mindegyik sok esőt jelzett a verseny napjára. Útban Balatonkenese felé többször zuhogó esőbe fordultunk, de Kenesére megérkezve ott éppen nem esett. Mondjuk a depó disznófürdető gödörre emlékeztetett, és a szervezők végig gumicsizmában járkáltak. Ez már valamit azért sejtetett. Zelcsényi Miki (Muki) versenyrendező szerint két napja szakadt az eső, ennek köszönhetően alakult ki ez az állapot.

Kenesén egyből belebotlottunk debreceni barátainkba, Justinba és Zsuzsikába. (Justint kb. 20 éve ismerem, de a sport révén csak 1-2 éve vagyunk kapcsolatban. Rendes polgári neve Attila, a Justint az idei közös ultrabalatonos kocsikázás során kapta, ahol kb. 10 órán keresztül dudolászott egy Justin Timberlake számot. Az ironman teljesítésének gondolata is ekkor merült fel benne, csak még nem tudta, hogy tud-e úszni. Az UB után megnézte, tudott:) Benevezett a versenyre, volt 3.5 hónapja felkészülni. Kemény.)

Később találkoztunk Szokolszky Pistával, a nagyváradi IM szervezővel (itt most IM-et teljesített) és román barátjával (Jus Marius Valentin), aki 24. ironmanjére !!! készült.

A technikai értekezlet előtt elfoglaltuk a szállásunkat, ami, mint ott kiderült egy volt alagsori kocsma panzióvá alakítva beivódott dohányszaggal, kosszal és bogarakkal. Admirális panzió névre hallgat, senkinek sem ajánlom.

A szálláson összepakoltunk a bedepózásra és a technikai értekezlet előtt a bicajokat bedepóztuk. Ekkor találkoztunk Györfi Jóska barátunkkal, aki első triatlon versenyét (40.5 km) jött teljesíteni (a 60. születésnapjára nevezte be a fia :) és a feleségével Marikával, aki egyébként az általános iskolai osztályfőnököm volt elsőben és másodikban.

Az értekezleten szerencsére fel sem merült a verseny lefújása, vagy elhalasztása, de Muki azért elmondta az ezzel kapcsolatos alternatívákat (úszás lerövidítése, elhagyása stb.).

A technikai után még kocsival bejártuk a bringapályát (jó hullámos), majd irány a szállás. 9 körül már aludtam, éjfél körül az eső és szél ébresztett fel, majd 3:40-kor csörgött az óra is. Reggel ötig lehetett bedepózni, igyekezni kellett. A parton még kevesen voltak. Sötét és szél fogadott. Legszívesebben összepakoltam volna és hazafelé vettem volna az irányt. De úgy láttam mások is, kevés volt a vigyorgó ember.

Mivel a versenyt a norvég Norseman mintájára rendezték, az úszás napfelkeltekor (6.32) indult, a vízbe egy kompról kellett beleugrani. A hajó már 5.45-kor kifutott, majd poénból néhányszor megfordult a tengelye körül. Rajtam már ekkor nem volt szemüveg (-2.5, -4.0), mondtam Justinnak, hogy mutassa már meg a partot. De Ő sem nagyon látta (-2.0, -2.0 :)

Fáztunk is, mint a fene, plusz nekem pisilni is kellett. Ez neoprénben nem olyan könnyű, de nem is lehetetlen. Legalább melegített :).

Rajt előtt nagy nehezen betereltek bennünket a vízbe, majd néhány perc lebegés után a hajókürt hangjára elindultunk. Ekkor már nagyjából megnyugodtam, volt mit csinálni. A hajóról ki kellett úszni a partra (540 m), majd egy egyenlő szárú 540 m hosszú szárú háromszöget elképzelve kellett még két teljes kört úszni (tehát 7 * 540 m = 3780 m).

Volt minden, jobbról hullám, szemből hullám, hátulról hullám (ez volt a legjobb). Szerencsére mindig volt körülöttem úszó, tudtam tájékozódni. Másnap mondja Ancsi, hogy az egész mezőny balra úszott el az elején, csak nehezen tudtak bennünket jó irányba terelni. Az első 540 m-t 13:20, az első kört (1620 m) 34:12, a második kört (1620 m) 35:38 alatt tettem meg. A vállamat már féltáv körül húzta a neoprén.

Annak ellenére, hogy eddigi legjobb időmet úsztam ilyen távon (1:23:10), a  mezőny utolsó harmadában, 69. helyen szálltam ki a vízből. A depó eléggé sáros, a neoprén meglehetősen ragaszkodó volt, így a depózás 7.28-at vett igénybe (itt javítottam 8 pozíciót). A neoprént kiadtam Ancsinak, délben még szüksége volt rá.

Kezdődhetett a bicikli.

Szerző: mata68

2 komment

Tervek 2014-re

2013.12.29. 18:23

2014. január 11: Oxigén-kupa IV. forduló

2014. január 26. Yours Truly, 25 km

2014. február 8. Oxigén-kupa V. forduló

2014. február 23. Yours Truly, 25 km

2014. március 8. Oxigén-kupa VI. forduló

2014. március 30. IV. Rotary futófesztivál Debrecen, félmaraton

2014. május 18. Középtávú duatlon Pákozd, 15-75-7,5

2014. május 31. VIII. Ultrabalaton csapatban

2014. június 21. X-Man Románia, Nagyvárad, hosszútáv

2014. július 12. 11. Délibáb sportfesztivál Hortobágy, félmaraton

2014. szeptember 13. Balatonman Kenese, hosszútáv

Jabil 1/3 maraton Tiszaújváros, Oxigén nagyerdei félmaraton Debrecen

Szerző: mata68

5 komment

Helyzet

2013.11.08. 17:05

Október végén beneveztem a jövő évi nagyváradi ironman-re, némi utánajárással a nevezési díjat is sikerült átutalni. Vége a lazsálásnak, edzeni kell. Mondjuk eddig ezt tettem, mégha futásban sajnos néhány hónapja hátráltat egy makacs jobb Achilles ín húzódás. Nyújtom, kenem, fáslizom rendszeresen, úgyhogy meggyógyulhatna már, mert kezdem unni.

Ráültem már néhányszor a görgőre is, hiába írja Shepherd, hogy jó idő van, meg ott a bringaút, de hétköznap du. 5-re érek haza, sötétben én már ki nem megyek, az tuti. A kinti tekerés hét végére marad, amíg az időjárás engedi.

Elkezdtem rendszeresen látogatni az uszodát is, a jelenlegi penzumot próbálom 2 km környékén tartani alkalmanként.  

Felkeltette még az érdeklődésemet a jővő szeptemberi balatonkenesei Ironman is, várom a kiírást. A pesti IRONMAN 70.3 anyagi okok miatt biztosan kimarad.

Szerző: mata68

3 komment

Nagyvárad féltáv futás

2013.09.25. 14:44

A futópályát egy közparkban jelölték ki a szervezők. A depó a park közepén volt, külön az IM távnak, külön a féltávnak. Itt nem sokat pöcsöltem, kerót leraktam, cipőt felvettem és usgyi. Az első körök az ismerkedéssel hamar elteltek. 19 kört kellett a féltávosoknak megtenni. körönként 70 % árnyékban, 30 % tűző napon. Érzésre elég jól haladtam, Tepó, Nórika folyamatosan biztatott, dicsérték a mozgásomat.

Körönként frissítettem. A kiszolgálás itt is tökéletes volt. Néhány kör után már automatikusan nyújtották a két pohár vizet, ha láttak közeledni. Az egyikből ittam, a maradékot és a másodikat a fejemre locsoltam. A futás második felében pedig kólát és vizet ittam, illetve a kört egy marék jéggel kezdtem, azzal hűtöttem a tarkóm, a kezemen a vénákat. Jól esett nagyon.

Úgy emlékszem, hogy a 11-12 kör körül kezdtem belesétálni a futásba, ami azt jelentette, hogy a központi frissítőtől elgyalogoltam Ádámig (Takács Csaba fia), aki mindig kérdezte, hogy mit kérek enni-inni. Köszönöm ezúton is.

Az utolsó körök elég nehezen teltek, a 15-től szívesen befejeztem volna már. Szokolszky Pista mindenkinek jelezte az utolsó kör megkezdését, így a számolásra nem nagyon kellett figyelni. A félmaraton 2.11 lett, amire nem vagyok különösebben büszke. A vége 6.26.

Összességében nagyon jó versenyt szerveztek, megyünk jövőre is.

Szerző: mata68

4 komment

Nagyvárad féltáv keró

2013.08.22. 15:08

Elég sokáig vekengtem a folytatáson, bocsi.

Na szóval, kerózás. Jó sokat depóztam (6.57), majd Ancsival együtt toltuk ki a bringapályára a bicajt, de hamarosan lehagytam. Jött egy Felt-es figura is tekintélyes pocakkal, nem tudta összecipzározni rajta a mezt. Na, őt is lehagytam. Az elején vitt a lendület, végre nem kellett úszni, jól esett a bringázás. Az útvonal TÖKÉLETES útminőségű volt végig, pedig egy idő után már direkt kerestem rajta a foltokat, repedéseket. Semmi. Néhány autót, szekeret leszámítva a forgalmat is elhanyagolhatónak lehetett tekinteni. Az egyik körön mellécsapódtam egy magyar anyanyelvű versenyzőnek, szerinte ez a megszokott forgalom mindig. A pálya Y-alakú volt, a Pályi-Hegyközújlak - Hegyközcsatár - Hegyközkovácsi - Hegyközcsatár - Pályi utat kellett háromszor megtenni, majd a végén Pályi túlsó végén meg kellett mászni egy hegyet és onnan lerongyolni Nagyváradra a futópályára. Az Y pálya 25 km, az utolsó szakasz 8 km. Az út alföldi gyereknek viccesen emelkedett, süllyedt. A legfickósabb a a hegyközcsatári templomhoz vezető út volt mindkét irányba.

A képen a győztes Vatai Miki, mögötte a versenyben második Zelei Ádám.

vatai.JPG

Frissítőhöz három helyen jutottunk, volt minden, ami kellhet egy ilyen versenyen, saját frissítőhöz nem nagyon kellett nyúlni. A frissítőszemélyzet nagyon készségesen, gyorsan adott fel mindent, ha kellett utánad rohantak. Minden ponton volt magyar anyanyelvű frissítő ember, ha valamit magyarul kértél, fordították azonnal a román anyanyelvűnek. 

A három kör elég hamar eltelt, mivel a lejtő visszaadta, amit az emelkedő elvett. Következett a nagyhalál, amit előző este már mutogattak Takács Csabiék. A 3. kör után Pályin áthaladva egy hegyi szerpentin vezetett Nagyvárad felé 2-3 km-en keresztül. A faluban mellém csapódott egy montis (nem versenyző), majd a hegy elején egy országútis versenyző, mindketten románok. Valamit kérdeztek, de nem tudtunk érdemben kommunikálni, kellett a levegő a túléléshez. Már éppen a leszálláson filóztam, mikor az országútis román gyerek leszállt, így én brahiból nem tettem, elhagytam őket. Szerencsére ilyen kemény emelkedő nem volt több, remélem, hogy Szokolszky Pista, a főszervező jövőre nem találja ki, hogy ezt a részt is bevonja a bringáskörbe :) Nagyváradra beérve csodaszép villák között vezetett az út. Itt is volt meglepi, egy 100-200 m-es murvás lejtő, amit nem aszfaltoztak le. Mindkét féket maxra fogva gyökkettővel tudtam rajta lemenni, majd hamarosan beértem a futódepóba. A folytatás már egy másik történet:)

Nagyvárad féltáv úszás

2013.06.24. 18:37

Negyedik alkalommal rendezték meg június 22-én a Nagyváradi IM-et és féltávot. A nevezés töredéke a nagyatádinak (45 euró/féltáv, 55 euró/IM), Nagyvárad hozzánk közel van, Tepóék jókat is mondtak, írtak róla, így hát nekivágtunk.

Takács Gyurival, Takács Csabával, Sheperd Petiékkel, Kolozsi Petiékkel a Pályi-tó partján sátoroztunk a verseny előtti éjszaka, ahol dacára az elfogyasztott söröknek a kiterjedt békapopulációnak hála 2-3 órát sikerült csak aludni. A megnyitón még este találkoztunk Nórikával, Tepóval, Redfronttal, aki első hivatalos középtávját teljesítette itt. Reggel megnéztük az IM rajtját (Gyuri itt indult), majd helyi idő szerint 8-kor csobbantunk a 30 fokos tóba. Az 1900 m-t négy körben kellett leúszni, amit végig kutyaúszással kevert gyorsban teljesítettem, mivel a túlélés és a tájékozódás megkívánta a néhány tempónkénti felnézést. Az úszókör végig ki volt bójázva, sajna balról. Én csak jobbra tudok levegőt venni, így azt se tudtam megnézni, hogy balról éppen ki rugdos. Mindegy, haladtunk. Az első kör fordítójánál láttam Ancsit mögöttem, Ő a mellúszást keverte a gyorssal. A fordító után a Nap pont jobbról sütött, így beírtam még egy fekete pontot az úszásra. Nagy nehezen teltek a körök, a harmadik körön átúszott rajtunk az élmezőny, majd Shepherd is finiselt. Most nem húzta le az örvény:) A vége annyi  lett (54.54), amire kb. számítottam. A sportban nincsenek csodák. Ancsi mögöttem jött ki fél perccel, együtt depóztunk. Amúgy 16 ember még annyira sem tudott úszni, mint én, ötvenediknek jöttem ki a 66 beérkezőből.

DSC_0073.jpg

Ennyi a féltáv mezőnye, a bátrabbak már úsznak, mi a háttérben vacillálunk.

ironman_2013_0020.jpgNem sellő, ennyire csúszott kifelé a part.

DSC_0157.jpgMindig ennyire örülök úszás után :) Mögöttem Ancsi.

Szerző: mata68

1 komment

Új blogok

2013.06.07. 11:29

Találtam néhány (számomra) új triatlonos blogot:

menetmetszo.blogspot.hu

leothefirst.blogspot.hu

ironmanrefel.blogspot.hu

ironmania.blog.hu

ironszaszaa.wordpress.com

egyensulyt.blog.hu

Rotary maraton

2013.06.06. 13:22

A március végi maraton nem sikerült úgy, ahogy terveztem és szerintem, ha normális futóidő van, akkor sem lett volna meg a kitűzött 3.15. A 3.20 talán. Valószínű, hogy túl nagyravágyó voltam.

A verseny napja kellemes téli hőmérséklettel jött el, így a rövid gatyában futok verziót elvetettem, az előző nap tesztelt hosszú, vékony felső, vékony 3/4-es nadrág, kompressziós zokni felállást választottam. Rajt előtt fáztam, de nem kellemesen. Az sem nyugtatott meg, hogy didereg mindenki:) A rajt csúszott negyedórát, Molnár Robi itt kérte meg a barátnője kezét.

Indulás előtt Máténak mondtam, hogy jöjjön velem a két körére. Ha bírja bírja, ha nem, nem gond az sem. Persze rögtön a rajt után elkeveredtünk egymástól. Eléggé nehéz volt előzgetni, mivel a lassabb futók is beálltak előre. Csak azt nem tudom minek. Azért 2-3 km után kisimult a mezőny, tudtam saját tempót futni.

Az első körök a tervezett tempóban zajlottak (24.15, 24,18, 24.28, 24,48, ), majd az 5. körben elkezdődött a lassulás (25.30), a 6. körtől pedig jött a nagyhalál (27.50, 28.27, 29.05). A hosszú szakaszok egyre hosszabbnak, a szeles szakaszok egyre szelesebbnek tűntek. A lábaim is szépen beálltak. Örültem a végének, mondjuk az eredménnyel sincs bajom (3.28.39), ez a második legjobb maratoni időm.

Frissítésként a 4. és 6. kör közepén ettem egy-egy gélt, de nem sokat segített. Végig saját frissítésen mentem, izón és meleg teán (vittünk termoszt), ezt ittam körönként. A szervezők által biztosított frissítés fagyos volt.

Ancsi behúzta a második maratoniját, 4.15-tel, Máté 51.57-et 10.5 km-en. Utána végig frissített kettőnket abban a farkasordító hidegben.

Menet közben találkoztam Mónival is, fülessel a fején ordibálta, hogy Hajrá Sanyi, nyomjad, Ironman vagy :) Csak a fél mezőny hallotta:)

Páran amúgy bejöttek Szoboszlóról is biciklivel (nóóórmális ???) szurkolni. Mondjuk én szóltam rájuk, hogy helló, itt vagyok, tessék biztatni :)

 A verseny után tűztünk a kocsiba, ott végre meleg volt. Jövőre tuti csak félmaratont futok itt.

Szerző: mata68

2 komment

Namivammán

2013.06.05. 14:54

Mivel a statisztika szerint mindig van napi néhány látogató (új tartalom hiányában vajon mit nézhetnek:), plusz a múltkor bicajozás közben is találkoztam egy olvasóval, úgy döntöttem, hogy csak írok tovább.

Szerző: mata68

1 komment

Január, február

2013.03.01. 13:56

Elég gyorsan elrepült ez a két hónap, annak ellenére, hogy nem szeretem a telet különösebben. A január újabb egyéni csúcsot hozott a megtett futókilométerek számát tekintve. Ez főként annak volt köszönhető, hogy az első héten még szabin voltam, tudtam sokat, sokszor futni. A hónap végén edzői javaslatra emeltem az alapozó pulzuson, amit elég nehéz volt megszokni. Gyakorlatilag az addigi tempófutások pulzusán kell alapozón futni. A hónap végét a Yours Truly-val zártam Debrecenben, biztatóan sikerült.

SportEdzések
száma
Összes távolságÖsszes idő
Futás
16 323.4 km

29:33:42

Úszás
2 2.5 km

1:15:00

Összesen 18 325.9 km

30:48:42

A február egy majd kéthetes megfázással kezdődött, az egyik esti futásomon végigvert az eső. Ki kellett hagyni néhány napot.

A hónapban kifejezett tempófutást nem végeztem, inkább próbáltam az alapozó pulzuson emelni a hosszabb távú futásokon. A napi távot sikerült feltornázni 22 km körülire, ehhez bővíteni kellett a szokásos körömön.

A hónap végén jelentkezett némi motivációhiány, egy kisebb sérülés is (vacakol a jobb csípőm), valamint túledzettnek is éreztem magam. Így kénytelen voltam kihagyni ismét néhány napot, de 28-án futottam 26,6 km-t 4.55-ben, ami helyrebillentette a lelkem. 

SportEdzések
száma
Összes távolságÖsszes idő
Futás
13 250.6 km

21:35:34

Úszás
4 4.5 km

2:15:00

Bringázás
1 15 km

0:30:00

Összesen 18 270.1 km

24:20:34

Három hét múlva kiderül, hogy mindez mire lesz elég.

Szerző: mata68

8 komment

December

2013.01.07. 15:16


Nem néztem utána évekre visszamenőleg, de úgy gondolom, hogy a hónap pozitív csúcsot hozott futásban. Az biztos, hogy 2012-ben a decemberé a legtöbb futott kilométer. Szerencsére nincs annyira hideg, és a hétköznapi sötétben, esti órákban történő futásokkal sincs különösebb problémám.

Az úszást nem vittem túlzásba, Nagyatád óta annyit úsztam összesen, mint addig havonta. Keró pedig egyáltalán nem volt, majd tavasszal.

SportEdzések
száma
Összes távolságÖsszes idő
Futás
18 321.75 km

29:21:06

Úszás
3 4 km

2:00:00

Összesen 21 325.75 km

31:21:06

Szerző: mata68

4 komment

November

2012.12.03. 13:24

Jócskán karcsúbb lett az októbernél. Kezdődött azzal, hogy az Oxigén félmaratonon beszerzett vádligörcs jó néhány napig kitartott. Még a séta is úgy ment csak, hogy előtte lenyújtottam a vádlit. Egy mélyebb izom húzódott meg egyébként, kimasszírozni sem könnyű. Jelenleg is figyelnem kell rá folyamatosan, mert futásnál be-bejelez.

A futással kapcsolatban profi segítséget is kaptam (nem először). Gyula barátom volt olyan kedves és alapadatokból (újra) meghatározta a futózónáimat és ajánlást adott a futóedzések távjaira, és a tartandó pulzusra vonatkozóan. Köszi.

Előzetes tervemmel ellentétben nem görgőztem semmit, inkább futok. Talán, majd ha nagyon hideg lesz.

Úszni is csak szintentartó jelleggel mentem, bármilyen alacsony is ez a szint:) Lesz jobb, több remélem.

SportEdzések
száma
Összes távolságÖsszes idő
Futás
14 195.35 km

17:23:11

Úszás
3 4 km

2:00:00

Összesen 17 199.35 km

19:23:11

Szerző: mata68

3 komment

Október

2012.11.05. 10:19

Futásban majdnem meglett a 300 km, amit az őszi, kora tavaszi időszakban terveztem havonta elérni. Ez úgy néz ki, hogy már borul, mivel a hétvégi félmaratonin vádligörcs miatt kiállni kényszerültem és még ma reggel is alig tudtam kigyalogolni a vasútállomásra :( De ez már novemberi történés, vissza októberre.

Elkezdődött a VI. Oxigén-kupa versenysorozat, aminek első fordulójában kategória 5. lettem. Nem lesz egyszerű dobogós helyet megcsípni :)

Túl vagyunk egy jó hangulatú sörfutáson is, ahol Kocsár "Mackófelső" László 12xIM barátunk 50. születésnapját ünnepeltük. Este senki nem ment haza szomjasan:)

Az úszást kissé macerásabb lesz ezután megoldani, mivel a rugalmas munkaidőm fixre változott, így valószínűleg csak a hétvége marad erre. Egyre kevesebb távokat úszom egyébként, el sem tudom képzelni, hogy hogy a fenébe tudtam egyben leúszni 3,8 km-t júliusban. Most biztos nem menne. Egyébként sikerült beszereznem egy neoprént, remélem, hogy jövőre tudom is használni.

Keró is csak egyszer volt, de novemberben elkezdek görgőzni (amíg a lábam futható állapotba nem kerül).

SportEdzések
száma
Összes távolságÖsszes idő
Futás
17 298.31 km

26:39:55

Úszás
4 6 km

3:00:00

Bringázás
1 49.15 km

1:41:37

Összesen 22 353.46 km

31:21:32

Szerző: mata68

3 komment

Szeptember

2012.10.08. 14:01


Úgy néz ki, hogy a csípőm helyrejött, egész jól esik ismét a futás. Sajnos az úszást és a kerózást hanyagoltam, de ez van. Az ősz és a tél a futásé lesz, és marad a heti egy úszás.

SportEdzések
száma
Összes távolságÖsszes idő
Futás
18 237.7 km

21:49:54

Úszás
3 5 km

2:30:00

Bringázás
11 355.8 km

11:58:35

Erősport
1 62 kg

1:00:00

Összesen 33 598.5 km
62 kg

37:18:29

Szerző: mata68

1 komment

Augusztus

2012.09.03. 09:08

Az IM után kicsit kiengedtem, illetve összeszedtem egy jobb oldali csípő fájást, ami futásnál hátráltatott, biciklizni tudtam vele. Szerencsére már sokkal jobb, de eléggé kétségbe voltam esve, amikor futásnál mintha kést forgattak volna benne.

SportEdzések
száma
Összes távolságÖsszes idő
Futás
8 70.2 km

6:58:33

Úszás
3 3.5 km

2:15:00

Bringázás
15 691.38 km

23:06:39

Összesen 26 765.08 km

32:20:12

Szerző: mata68

7 komment

Ironman szövegesen

2012.08.08. 22:49

Csütörtökön Ancsival kettesben utaztunk Nagyatádra, hamar eltelt az a 7 óra :)

Elfoglaltuk a szállást, majd sok emberrel megismerkedtünk, beszélgettünk, strandoltunk, söröztem, sokat ettünk, még söröztem, lazítottunk, sétáltunk, tésztapartyztunk, előadást, technikai tájékoztatót hallgattunk stb.

Óriási figurákkal találkoztunk, akik közül két embert emelnék ki. Pudingman-ről két perc ismeretség után mindent tudtunk, gyakorlatilag végigsztorizta a hétvégét.

Vele ellentétben Ironschwarczi egy-egy szóval, nézéssel vagy vigyorral mondott el fontos dolgokat. Ha figyeltél, megértetted :)

Az idő java részét együtt töltöttük Gafmon-nal, Ironschwarczi-val (de kurva bonyolult leírni), Csabával és Ancsival. Mivel ez még az ismerkedős fázis ötünk között, még könnyen elakadt a szó. Ilyenkor én hajlamos vagyok a szokásosnál is nagyobb marhaságokat mondani és szabadszájúbb is vagyok a megszokottnál, már ha ez egyáltalán lehetséges. Bocsánat érte.

A harctéri idegesség nem kapott el egészen a rajtig, pedig kérdezgették gyakran, hogy izgulok-e már. Éjszakánként jól aludtam, kipihentem ébredtem. Nem volt ez másként szombat reggel sem. ¾ 4-kor már reggeliztem, aztán mire mindent elrendeztünk, már indulni kellett Gyékényesre.

Az úszás előtt azért adódott némi izgalom. A neoprén tilalom bejelentését követően néhányszor meg kellett látogatnom a toi-toi-t. Itt sorban állásnál Pudingman még befejezett egy előző nap megkezdett sztorit :) Becsekkolás után el kellett kérnem a rendes szemüvegem, mert meg akartam nézni, hogy merre vannak a bóják. Miután ez megtörtént, nem találtam Ancsiékat, ott álltam a rajt előtt néhány perccel utcai szemüveggel a kezemben. Szerencsére megláttam Ulrikot, majd Schwarczit, Ő útbaigazított Ancsiék felé.

A rajtnál hátulra álltam, nem is keveredtem semmiféle bunyóba. A víz kellemes hőfokúnak bizonyult, de az elején, míg be nem melegedtem elfogott néha a félelem, mert végül is egy marha nagy tó közepén voltam. Az első bóját követően nyugodtam meg. Voltak annyian körülöttem, hogy mindig tudtam tájékozódni. Néha egy-egy lábvizet is fogtam, de aztán vagy kacskaringóztak, vagy elhúztak.  Az utolsó bója előtt láttam, hogy sokan vannak néhány perccel előttem. A fordító után hangfoszlányként már hallatszott Péter Attila hangja is, de messze volt még a part. Az első kör vége előtt előzött le az első boly, majd nem sokkal később Kis Gyula. Egy ideig (ami akár 5-10 mp is lehetett) csak a vízfekvésről lehetett megkülönböztetni bennünket :) Ebből gondoltam, hogy 50 perc körüli lesz az első kör, és így is volt. A parton nem siettem, szépen komótosan visszagyalogoltam a vízbe, gyűjtöttem az erőt a következő körre. Az úszáson végig kerülgettük egymást Jánosi Balázzsal. Ő mellben úszott, sokszor segített irányt tartani. Köszi Balázs, és gratulálok itt is !

A második körben pisilnem kellett, de ezt csak a homokpadon tudtam kivitelezni, úszás közben nem. Itt utolért 4 mellúszó, akik pozíciójukat tekintve gyakorlatilag körülöleltek a későbbiekben az úszás végéig. Csak a tempózásra kellett figyelni. Közben éreztem ám, hogy ekkora távot még soha nem úsztam, fáradtam vállban. De ennek a körnek is csak vége lett egyszer (56 perc). Itt már kezdtem örülni, hogy megvan az IM. De hamar tettem.

Szép kényelmes depózást mutattam be a keró mellett a porban. Hülye fejjel nem tűnt fel a két marha nagy öltözősátor a rajt előtt, pedig néhányszor átmentem alatta. Az ivásra szánt vizemből mostam lábat, szépen megtörölgettem, felhúztam a kompressziós zoknit stb. 10 perc lett a depó, míg végre kigurítottam a bicót. Előtte még megláttam Juhász Petit, ahogy sétált a következő sorban. Azt mondta nem ment, kiszállt. Nem értettem, de gondoltam a csípője szarakodott.

A kerón még tartottam egy kisebb örömünnepet magamban, hogy túléltem az úszást. A verseny előtt többször vizionizáltam azt, hogy ájultan húznak ki a vízből.

15 perc múlva kezdtem el táplálkozni, majd újabb 15 perc múlva izót inni. Az órámat beállítottam rá, úgyhogy csak a csippantásokat kellett figyelni. Ez a későbbiekben is hasznosnak bizonyult, a keró vége felé már kissé bezombultam. Összesen megettem 3 fél szalámis szendvicset, 2 db 80 g-os energiaszeletet, 2 banánt, plusz ittam rendületlenül.

Arra hamar rájöttem, hogy a pálya nem az a tipikus alföldi sík, inkább az a tipikus somogyi dimbes-dombos. Egy-egy combosabb emelkedőt elég volt megtekerni. Az arborétumba beérve utolértem néhány sporit, és míg össze nem mosódtunk az élmezőnnyel, tudtam előzgetni, meg persze engem is előztek jónéhányan. Sajnos az első frissítőnél leszálltak előttem, pont nem fértem oda a vízhez, de gondoltam sebaj, mindjárt itt a következő. Ez majdnem cumi lett, mert csak 52 km-nél volt a következő. Nekem addig meg szendvicset kellett volna ennem vízzel és az addigra elfogyott. Izóval meg nem mertem leküldeni, úgyhogy vártam. A következő frissítőnél aztán vételeztem vizet. Nagyatád felé érve láttam, hogy a mezőny java már a kis köröket nyomatja. Tolták keményen, de tiri-tarkába öltözve nem ismertem meg senkit. Később aztán mintha láttam volna Daniloo-t, Bakát elsuhanni, majd jött Kombi és Schwarczi is. Azt hittem, hogy mindketten előttem vannak. Jó volt beérkezni Nagyatádra (2’32”), de nem volt jó, hogy senki sem várt. (Ancsiék még ekkor úsztak.)

A kis körökből főleg a rossz útminőség, a sunyi emelkedők, a szél és az emelkedő hőmérséklet maradt meg. Az első kör még elment azzal, hogy ismerkedtem vele és vártam a fordítókat, a 2. kör is eltelt valahogy, de az utolsó kör már nagyon nem esett jól (köridők: 1’18”, 1’ 18”, 1’25”). Ekkor kipróbáltam a Powerbar-t is és nagyon bejött. Mondjuk egyszer egy rózsaszínűt kaptam az addigi csokis helyett. Mondtam is magamban, hogy Sanyi ha ettől nem fosol, akkor semmitől sem, de nem lett baj szerencsére. Ebben a körben álltam meg a keró alatt pisiszünetre. Az utolsó fordítónál a segítők már egymást locsolták, így ismét lemaradtam a vizes kulacsról.

Közben egész keró alatt azért imádkoztam, hogy defektem ne legyen, mer’ gyanúsan sokan hűsöltek, szereltek defektet végig az út mellett.. A végén megtudtam, hogy Ancsi is hasonló gondolatokkal küzdött.

Az utolsó körön még megláttam Pécsi Petit mögöttem. Na innentől volt min gondolkozni. Először azt hittem, hogy elszámoltam a köreimet, de a km jelző megnyugtatott. Később tudtam meg, hogy mi történt.

Végre beértem Nagyatádra és leadhattam a bicajt.

A depózást kényelmesre vettem, futás helyett sétáltam. Megtörölköztem, átöltöztem. Utólag kicsit meglepett, hogy kilenc perc lett. Még szerencse, hogy a zuhanyt kihagytam.

A futókörre kiérve igazi vágóhíd és kánikulai hőség fogadott. Sokan futottak, de rengeteg sétáló versenyzőt is láttam. Két kör után én is beálltam közéjük, eddig tartott a kezdeti lendület. A fejem és a gyomrom folyamatosan leszabályozott, amint gyorsítottam kicsit, a gyomrom azonnal görcsbe rándult.

A feladás gondolata ugyan meg sem fordult a fejemben, de azt gondoltam, hogy marha hosszú lesz lesétálni 30 km-t. Később az agyam hátsó zugából az jutott eszembe, hogy a többiek szerint én vagyok Mata a futógép, tán illene ennek a képnek is kissé megfelelni. Elkezdtem hát futni, de vánszorgásnak éreztem. Az is volt.

Szerencsére a pályán belül és kívül többen biztattak, Tepóék, Baka (aki rendíthetetlenül robogott), Krisztián, Pécsi Peti, Böbéék és bár próbáltam mellettük sétálva elsunnyogni, de mindig észrevettek. Tibi(ke) óriási léptekkel küzdötte le a maratoni távot, jót mosolyogtam (volna) magamban, ha tudtam (volna) még mosolyogni. Biztatott Ő is rendületlenül. Köszi.

Az egész futás egyébként egy szürreális álomként be-beugró képekben van meg, nem nagyon emlékszem pontosan, hogy melyik körön mi történt. Azt tudom, hogy Ancsiék folyamatosan lesték a kívánságaimat, de morgáson kívül sajnos nem kaptak mást. Ancsit le is beszéltem a 3. futóköréről, mondván, hogy frissítsen, ne futkorásszon vészhelyzetben :)

A sz*r is ízetlen volt, pedig újabb és újabb ötletekkel álltak elő a gyomor helyrehozatalára. Megittam kb. másfél gélt, ami egy ideig használt is, próbáltam felesben hígított kólát, vizet, ropit, sört. Az egyéni frissítőponton általában leültem, innen kellett továbbrugdosniuk, ami nem volt egyszerű. Kétszer egészen a locsolós családig is elsétáltam, majd a frissítőponttól újra. A központi frissítőkön egyébként csak vizet mertem inni, holott dinnyét ennyire még sosem kívántam. De nem akartam újabb problémát.

Közben végig locsoltam magam folyamatosan, hol szivaccsal, hol pohárból. Hamar csuromvizes lettem. Szerencsére vittem magammal 2 pár pótzoknit és váltócipőt, szükség is volt mindenre. Komfortérzetben sokat jelentett egy-egy zoknicsere.

Szerencsére azért lassan teltek a körök, és az idő is hűvösebb lett. A pályán is viszonylag sokan voltak még. Közben folyamatosan engedtem el fejben a jobbnál jobb befutóidőket, de egy idő múlva már csak az érdekelt, hogy beérjek. Az utolsó körömre a 14 órás beérkezéshez volt 35 percem, de majdnem szükség is lett rá, pedig összeszedtem minden erőmet. A futás vége 5.16 lett, a célban pedig 13.57.07-et mutatott az óra.

Végre leülhettem, puszilkodtam Ancsival, fogadtam Bakáék és Petiék kedves szavait, amit köszönök ezúton is.

Ancsi javaslatára kidepózás előtt befeküdtem egy infúzióra az orvosi sátorba. Ott egy idő után elkezdett rázni a hideg, úgyhogy kértem egy pokrócot és elvoltam egy órát. Közben befutott Gafmon-Ancsi-Ulrik váltója, a Suhanó Irontrió is. Nagyon jó időt mentek, de legalább két ironman aspiráns van is a csapatban, úgyhogy ez nem véletlen.

A blogger csapatból is befutott mindenki, annak ellenére, hogy sokunknak nem volt könnyű napja, gratula itt is mindenkinek.

Külön szeretnék megemlékezni Snatch és Misk66 sporttársakról, mindketten első teljesítők. Nagyot küzdöttek, nagyot teljesítettek, gratulálok !

Gratulálok Cyco-nak, aki amatőrként belépett a profik szűk csoportjába, Pudingman-nek, akire tényleg illik a vasember kifejezés, Daniloo-nak, aki sérüléssel ment be 12 óra alá és Leel-Őssy Pistának a tizedikhez :)

Köszönöm Ancsinak és a gyerekeknek a támogatást, Nektek sem volt egyszerű, sőt ismerve magamat Nektek volt a nehezebb.

Köszönöm Móninak, hogy a váltó teljesítés mellett a frissítésemre is szakított időt. Csabának  is köszönöm az egész napos frissítést, Ancsi mondta, hogy mennyit rohangáltál egész nap azért, hogy nekünk jó legyen.

Később hívtak otthoni barátok is, Ők a net előtt ülték végig a 14 órát. Na, az sem lehetett egyszerű.

(Kígyós Sanyi barátommal kölcsönösen Paszulyozzuk egymást, ami felénk a kisgyerek egyik kedves megszólítása. Ennek hatására úgy döntöttem, hogy az ironman nevem Ironpaszuly lesz, ezután erre is hallgatok :)

Mire kidepóztunk és elvánszorogtunk a szállásig majdnem éjfél lett.

A másnapi eredményhirdetés elég hosszúra nyúlt, de jó volt nagyon. Remélem, hogy még sokszor ülhetek ott lent a küzdőtéren. Legközelebbi célom egy zöld kertiszék megszerzéséhez szükséges idő teljesítése lesz :) De persze nem gond, ha nem lesz meg. Túlságosan nagy ez a verseny ahhoz, hogy egy kisember mindent meg tudjon előre tervezni.

A hazaút már csak 6 ó 45 percig tartott, valószínűleg azért, mert már egy Ironman nyomta a pedált :)

Már a verseny előtt eldöntöttük, hogy jövőre nem indulok egyéniben, hiszen a gyerekeknek apa is kell. De azt is eldöntöttük, hogy ott leszünk a versenyen, feltehetően családi váltóban.

A múlt héten szigorúan vettem az egy-ironmant-ki-kell-pihenni szabályt, egy úszás kivételével semmit nem mozogtam. Megittam egy rekesz sört is biztosan. Ancsival felfedeztük, hogy a közeli sörözőben isteni meggysört csapolnak, oda is ellátogattunk néhányszor.

Furi módon az elmúlt egy hétben olyanok is gratuláltak, akiket alig ismerek, csak hallották valakitől. Meg is lepődök, de jól is esik.

Az eltelt időszakban nem múlt el úgy nap, hogy ne gondolnék vissza a versenyre, vagy ne tervezgessem a következőt, hiszen AZ IRONMAN MINDIG VELED VAN !

Szerencsére van kivel, Ancsi is ugyanúgy be van sózva a triatlonnal kapcsolatban, mint Én.

A sport mától újra indult.

Szerző: mata68

24 komment

Ironman képekben

2012.08.03. 21:40

Ahogy már Lenin is mondta...

Hiába szerelem, mindig bicikli jön ki belőle :)

Ha ebből benyomok kettőt az vajon doppingnak számít ?

Kettős bicepszpóz szemüvegfeltevésnek álcázva.

Gyorsan vegyük át még egyszer: kar előre, áthúz ....

Szergej, jó a vétel ? Megvan az úszás. Mondom úszás...

Nyeregfóbia.

Artistaképzőbe jártam.

Hű, de jól érzem magam.

Megszületett IRONPASZULY.

Akikre felnézek.

Nélkülük nem sikerült volna.

Szerző: mata68

7 komment

Július

2012.08.03. 13:05

SportEdzések
száma
Összes távolságÖsszes idő
Futás
11 191.1 km

18:40:35

Úszás
6 12.3 km

5:58:50

Bringázás
16 894.69 km

30:54:04

Egyéb
4 -

0:23:03

Összesen 37 1098.09 km

55:56:32

Június

2012.06.30. 18:10

SportEdzések
száma
Összes távolságÖsszes idő
Futás
13 170.5 km

16:04:58

Úszás
7 18 km

9:00:00

Bringázás
21 1208.45 km

42:40:46

Összesen 41 1396.95 km

67:45:44

Szerző: mata68

4 komment

Orfű középtáv

2012.06.11. 22:15

Reggel korán keltünk, izgatott bennünket a dupla IM állása. Elég messze laktunk a tótól, így a lehurcolkodás majd fél órát vett igénybe, de fél nyolc körül lent voltunk. Itt tudtuk meg, hogy Shepherd66 a futás elején kiállt, elment aludni. De nemcsak Ő hiányzott, néhány arcról ismerős ultrás sem volt már a pályán. A mezőnyük eléggé szétszóródott, volt, aki még bicajozott, volt, aki futott, volt, aki sétált. De a futóknál sem nagyon volt már meg a repülőfázis.

A középtáv mezőnye ekkor még alig gyülekezett, megint volt idő mindenre. Kényelmesen bedepóztunk, nézelődtünk, beszélgettünk. A rajt előtt felvettük a neoprént, vazelineztünk, puszilkodás és mentünk a rajthoz. Megbeszéltem Ancsival, hogy maradjon a jobbomon, hogy mindig lássam, ezáltal a tempót és az irányt is tartani tudjam. Ez nagyon nem jött össze, a rajt után rögtön elvesztettük egymást. A mezőny a képzeletbeli rajtvonalnál egyébként nagyon széthúzódott, mi hátul helyezkedtünk el, így a pofozkodásból – ha volt ilyen – kimaradtunk. A tegnapi első bóját még távolabb vitték, mivel 2 db 1000 m-es kört kellett úszni. A víz 18-19 fokos volt, nem fáztam benne különösebben. A rajt után megismétlődött a szombati oldalra tévelygés, de valami furcsa, perverz módon mégis élveztem az úszkálást. Egy idő után ráálltam arra, hogy 5-6-7 tempónként előrenéztem a helyes irányt kutatva. Ennek gyakran kortyolás is lett a vége, mert ahogy a fejem kiemelem én automatikusan veszem is a levegőt. Az első bójánál többekkel fordultam, mindkét oldalamon volt egy-egy sárga sapkás úszó, ezt követően a tájékozódás is jobban ment. Az első kör vége 24:26. A kör vége előtt vettem észre, hogy a chip-em furcsán lebeg, kiszabadult a neoprén alól, de a part mellett be tudtam alá tuszkolni az iszapban állva. (A verseny után Ancsi mesélte, hogy Ő is ezzel küzdött, csak Ő rábízta vkire a chipet a parton és anélkül indult tovább.) Ekkor megejtettem egy pisilést is, kellemes meleg lett a neoprénben. A 2. kör eseménytelenül telt, néhányan mindig voltak körülöttem. Egy sporira rendszeresen rá-ráúsztam, de a víz nem volt tiszta, benne nem láttam semmit. A kör 26:38 lett saját mérés szerint.

Miután kisegítettek a vízből, kezdődött a depó. Nekem a neoprén lerángatása után ismét pisiléssel, a hideg víz megtette hatását. Az öltözködésnél volt egy kis malőr, mert a bringásfelső hátsó zsebeibe gondosan bekészített müzli, gél, ropi mind kiesett. A földről kellett összeszedegetni. Közben a szpíker bemondta, hogy eddig 170-en jöttek ki a vízből, tehát még 30-40 versenyző úszott. Még Ancsi bicaját is bent láttam a depóban. A depóidőm 8:04, ami nagyon sok, számomra is rejtély, hogy mit csináltam annyit. Amikor elkezdtem a bicajt, akkor jött be Ancsi az úszásból. A végén mondta, hogy a neoprénnel voltak gondjai, mellben, vállban kicsi volt Neki az S-es méret.

A bringapálya útvonala a tegnapi. Az élmezőny az első bringás köréről akkor ért be, mikor Én indultam. Akartam tartani a tegnapi tempót, sőt jobbat, de már az elején megmutatkozott, hogy ehhez kevés vagyok. Nagyon kellett figyelni az emelkedőknél, hogy megfelelő fokozatban legyen a fogaskerék a megtekeréshez, folyamatosan kellett váltogatni. Használtam is elől-hátul az összes fogaskereket. A profik és a kevésbé profik is folyamatosan mentek el mellettem, mintha nekik nem is lett volna hegy. A lefeléket is megtekerték, miközben Én a fékkarokba kapaszkodtam 55 km/h-nál. A körök azért teltek, talán a 3. volt a legnehezebb fejben. A 4. körben a síkon utolértem egy sporit, kicsit bolyoztunk (tudom, tilos), dumáltunk. Természetesen az IM-ről. Ő kétszeres teljesítő (Döme v. Dö-Man).

A 3. körben visszafelé azért már jelentősen megfogyatkozott a mezőny, egy csomóan már futottak. Böbét azt hiszem, hogy a 3. körben előztem meg, nagyon taposta a pedálokat. Ancsit is mindig láttam, jó erőben volt, láttam, hogy jól érzi magát. Ez megnyugtató volt.

DSC_5805.JPG

Közben folyamatosan ittam, ettem. A kaja szétszóródásnak és a gumis rajtszámtartó akadályozó hatásának köszönhetően mindig éppen az ettem, ami a kezembe került. A bringán elfogyott 7 dl izo, 2 l víz, 4-5 db sajtos tallér, két csokis müzliszelet és 50 km-nél 1 db gél. A köridőim saját mérés szerint így alakultak: 43:46; 45:29; 47:05; 47:31.  

A második depóm 3:01 lett, itt már kevesebbet vacakoltam. Érzésre jó tempóban indultam el futni, és az első 1-2 km-en sikerült is lelazítani a beállt lábakat. Olyan 25 fok körüli lehetett a hőmérséklet, szépen sütött a nap, nem fáztunk. Vittem sapkát, amit minden frissítőnél locsoltam, néha a nyakamat, hátamat is szándékosan. A pálya sík részeken is elég hullámos volt, a meredek részt meg egyelőre el sem tudtam képzelni. Közben sikerült folyamatosan előzgetni. Néhányan már sétáltak, de a mezőny java futott. Az emelkedős részen találkoztam Tepóval, aki már a 2. futókörét gyűrte. Nagyon jól haladt, a végén majdnem egy órát rámvert. Ekkor már elérkeztem a beígért emelkedőhöz. Az egyik  legnehezebb résznél Harsányi Zsuzsa és smarcsu biztatta a jónépet, jókor, jó helyen. Köszönöm ezúton is.  Alig vártam a fordítót, mocsok hosszú volt az emelkedő, de egyszer csak meglett az is. A visszafelé rögtön egy jó emelkedővel indult, de aztán folyamatosan lejtett. A kör végén az utolsó frissítőnél megittam a 2. gélemet, ittam rá 2-3 deci vizet futtában. A depónál nem is kértem semmit, jól voltam, az időt sem akartam pazarolni.

DSC_5923.JPG

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 Pont kifutott egy váltós csaj és tempósan nyomta. A 2. körön végig Vele futottam, néha előtte, néha mögötte. Jó sok embert megelőztünk, de a kör vége felé már erősnek tartottam a tempóját.. Azt hittem, hogy a 2. köröm így gyorsabb is lesz, mint az első, de nem így lett. 49:09, illetve 52:51. A depóban még néhány kunkor megtétele után befutottam. A befutóidőm 5:48:47. Örültem neki nagyon, előzetesen 6 óra körüli időt terveztem, úgyhogy sikerült.

5.jpg

A nap hőse Böbe és Ancsi volt, korosztályukban mindketten ezüstérmet szereztek.

dobogó.jpg

A hétvége hőse díj pedig Dörgő Mátéé, aki zokszó nélkül tette, amire kértük: frissített, fényképezett, kaját hozott, csomagot cipelt, csomagra vigyázott, biciklivel pózolt :)

SDC10018.JPG

A rendezéssel néhány apró hibától eltekintve nem volt gondunk, a versenyt megelőző viharkárokról olvasva örülhetünk, hogy a rendezők nem adták fel. Köszönjük Zsocza és csapata, még sok ilyet:)

Végezetül néhány szó a dupla IM-ről:

Csak annyit, hogy mindenkinek, aki ilyesmit fontolgat a fejében javaslom, hogy nézzen meg előtte egyet élőben. Aztán gondolja át még sokszor. Ha mégis az indulás mellett dönt, akkor legyen mellette egy profi frissítő, futáson akár végigkísérő stáb. Egy ember kevés frissíteni.

A teljesítők közül a 13 célbaérőből öten csak a plusz két órával megemelt szintidőn belül, még hárman azon kívül értek be. Ez egy ennyire kemény műfaj. Romero mester jöhetne egy ilyenre zombifilmet forgatni, sminkes sem kell hozzá. Az utolsó órák már nem a sportról szólnak, hanem a szenvedésről. Ettől függetlenül becsülöm az összes résztvevőt, de nem az én világom, legközelebb nézni sem szeretném a végét.

Szerző: mata68

8 komment

Orfű sprinttáv

2012.06.01. 12:36

Az IM-re történő felkészülésembe időpontilag beleillett az orfűi triatlon fesztivál, benne szombaton a sprinttávval, vasárnap a középtávval. Ezek lettek az első triatlon versenyeim is egyben. A feleségem is a vasárnapi középtávon kezdte a triatlonos pályafutását és mivel hagyományosan kevés a női versenyző, meg kemény a csaj is, be is ígértem neki egy korosztályos dobogót :). Ehhez le kellett igazolni valahová, mi a Tekergők SE-t választottuk. Pénteken velük utaztunk Orfűre, a családunkat még Máté fiam képviselte, a lányok otthon maradtak nagyszülőknél. A héten meglehetősen aggódva olvasgattuk a viharokról, a vízhőfokról való híreket, plusz a várható szintek sem nyugtattak meg bennünket.

Annak ellenére, hogy első triatlon verseny volt, a megnyitón sok valós és addig virtuális ismerőssel találkoztunk, közülük ketten (Shepherd66 és PécsiPetya) dupla IM-re készültek. Megismerkedtünk Böbével, másnap Tepóval, Nórival, Tibikével, újra találkoztunk Kicsivel, Bakával. Szóval már itt tetszett a dolog :)

Spinttáv

Itt Ancsi megfigyelőként volt jelen, én versenyeztem. Furcsa módon nem nagyon izgultam, ami főleg a kölcsönkapott és kipróbált neoprénnek volt köszönhető. A bedepózás rendben ment, ott voltunk időben, nem kellett kapkodni.

A duplásokkal együtt 70-75 ember indult úszni, jónéhányan neoprén nélkül, köztük ultrás is. A víz nem volt annyira hideg, illetve túl sok mindenre kellett figyelni ahhoz, hogy ez is gondot okozzon. Természetesen első nyíltvízi úszásom is volt egyben a dolog, csempe sehol, bójasor sehol, átlátszó víz sehol, csak 300-400 m-re egy nagy bója, amit szemüveg nélkül a partról is alig láttam. Fasza. A rajt után azért elkezdtem tempózgatni, a neoprén fenntartott. Jöttek szépen az új élmények: a víz sárízű volt, azt sem láttam, hogy kire úszok rá, ki rúg meg, az irány folyamatos gyorsban tarthatatlan stb. Mikor egy idő után kinéztem melltempóban, azt láttam, hogy jobbomon a biztosító kenus, a mezőny meg balra. Úszhattam vissza irányba. Az első bója egy örökkévalóság után lett meg, de a 2. és 3. is. Gyakorlatilag mindig elhúzódtam jobbra. Amikor segítettek kiszállni, nem volt senki körülöttem, nem is mertem szétnézni, gondoltam utolsó vagyok. De a depóban láttam, hogy nem, még van néhány bicikli. Elvileg mértem minden részidőt, meg depóidőt, de nem mindig chipszőnyegen nyomtam meg az órát, mert annyi mindenre kellett figyelni itt is. Úszásnál 18.30 körül nyomtam órát, a hunrun szerint 18.36 lett. Örültem, mint gyerek az üveggolyónak.

A bringa az magamhoz képest elég jól ment, élveztem, hogy végre szabadon kapok levegőt. Mondjuk nem alföldi gyereknek való pálya volt a 20 km-en 200 m szinttel. Nem is nagyon előztem senkit. Próbáltam pörgetni, hogy ne kelljen kiállni, a lejtőkön meg zúgtam lefelé. Tetszett. Enni nem ettem semmit, inni a kormánykulacsból tudtam izót, elég is volt. A fordító után mellémért egy kolléga (dr. Czabán László), dicsért, hogy jó a tempóm, majd jól eldiskuráltunk majdnem a depóig. Itt azér’ még volt két fasza domb, a szervezők nem bízták a véletlenre a meghalást :). A keró saját mérés szerint 41.15 lett, a depó 1.54. A futásnál már megint vigyorogtam, mert érzésre jól ment. Nem szaroztam, pörgettem, ahogy kifutottam a depóból. A futás a tóparton volt, a fordítónál Zsocza biztatta a bandát. Asszem egy kis vizet ittam közben, meg locsoltam magam. Egy csomóan már a cél felé futottak, hiába, azért sok úszó-, és kerósidő hátrányt összeszedtem. A vége 1:24:48 lett. Fel voltam dobva. A célban megismerkedtem snatch-csel, Ő jónéhány perccel előttem ért be. Délután megtekertük a bringapálya emelkedős részét Ancsival, minekután fontolgatta a másnapi verseny lefújását.

Este segítettünk Shepherdet frissíteni, de sose kért semmit :) Itt megismerkedtem smarcsu-val, Daniloo-val, vele ittunk néhány sört is.

Este 10 körül feküdtünk, előtte összekészültünk a másnapi középtávra.

 

Folyt. köv.