Paszuly a gáton, avagy az 5. IM
2018.12.14. 07:00
Régen lezajlott a verseny, volt pár élménybeszámoló is szóban, de azok mindig permanens italozásba csaptak, muszáj leírni is, hogy mi hogy volt.
Nagyon messziről kezdem a beszámolót, az eleje lehet, hogy hosszabb lesz, mint a veleje.
Ez év előtt 2015-ben Balatonkenesén teljesítettem utoljára hosszútávot. 2016-ban is elkezdtem a felkészülést, tervben volt a nagyváradi X-Man, a nevezési díjat is befizettem. Aztán valahogy tavasszal eltűnt a motiváció, köszönhetően a szeles, esős időjárásnak. Emlékszem, volt olyan áprilisi edzés, amit csak a Szoboszló-Balmazújváros közötti bicikliúton tudtam elvégezni, mert akkora szél fújt a 33-ason. Lemondtam a versenyt, a nevezést is sikerült átadni/átíratni.
2017-ben nem terveztem hosszútávot, mert itt már arra gondoltam, hogy majd 2018-ban az 50. életévemben Nagyatádra visszatérve teljesítem a következőt. Közrejátszott az is, hogy a balatonkenesei és balatonfüredi versenyek időpontját megcserélték, előbbi nagyon korai időpontra került, utóbbin meg nagyon sok a bringás szint.
Nézzük sportágak szerint a versenyig tartó időszakot:
Úszás: Amióta megtanultam úszni kisebb kihagyásokkal folyamatosan jártam uszodába heti kétszer, 1-1.5 km-eket leúszni. 2017. év végén elhatároztam, hogy Molnár Robi mesteri keze alatt csiszolom az úszótudásom. Ez egy alkalom után abbamaradt, mert nagyon negatív hangulatban értem haza az edzésről. Kiderült, hogy sem a kartempóm, sem a lábtempóm, se a légvételem nem jó. De úgy voltam vele, hogy majd szépen emelem a távot, hogy legalább a karom-vállam bírja az úszást, a többi csak részletkérdés. Nagyatádig el is értem a 3300 m-t. Heti kétszer úsztam, egyszer 2000 m-t, egyszer a hosszabbat. A technika továbbra sem javult. Emlékszem, egyszer egy edzésen odajött egy csávó, hogy látja, hogy nagyon igyekszem, de ezt meg ezt így és így kellene csinálni, hogy haladjak is. Na ettől megint nem lettem boldogabb :)
Persze minden relatív: A verseny után hívott Chrobák Gyula. Gratulált, majd kis hezitálást követően azt mondta, hogy "Sanyi, szerintem vagyunk olyan viszonyban, hogy megmondjam, hogy az úszásidőd borzasztó rossz lett." Egyetértettem. Másnap üzenetet kaptam Bartha Attilától a fészen. Ő is aggodalmát fejezte ki, majd azt írta, hogy az úszást teljesítsem mellben, ha a gyors ilyen lassú.
Szeptemberben összefutottam Hüse Robival a konditeremben. Amikor az ironmanre terelődött a szó, megkérdezte az úszóidőmet. Megmondtam. Kicsit gondolkozott. Na mondom, most jön a szokásos :) De nagy meglepetésemre azt mondta, hogy "Hú az nagyon jó idő, bárcsak Én tudnék olyat." Mondjuk láttam már úszni, lehet, hogy igaza van:)
Bicajozás: 2017. augusztusában keresett meg Nóra azzal, hogy jövőre tekerjünk együtt, Ő is készül Nagyatádra. Mentünk egy közöset, jó erősnek tűnt és mivel én sem akartam szégyenben maradni, haladtunk rendesen :) Gondoltam, hogy ez jó lesz.
2018. tavaszán csatlakozott hozzánk Mónika, akit valamennyire én beszéltem rá a nagyatádi indulásra, majd alakult egy kis közösség a facebook-on régi/új motorosokkal, csatlakozott Gizus és az örökifjú Sanyi bá'. Mindannyiónknak egy célja volt, célba érni Nagyatádon (lehetőleg minél jobb idővel).
Ennek a csapatnak hála tavasszal nem volt olyan bicajozás, amit elbliccelhettem volna. Amikor Mónika fülig érő vigyorral mosollyal jött szembe a bicikliúton és közölte, hogy akárhogy is fúj a szél, edzés van nem fordulunk haza, akkor nekem is menni kellett :) A közös tekeréseknek hála hamar elértünk a 100 feletti kilométereket. Szépen erősödtem, vagy legalábbis azt hittem. Kicsit letörte a szarvam a május 13-i tiszafüredi közös edzés, itt a két erős csaj lenyomott bicajon. Július közepére azért javult a forma. Elég jókat mentünk együtt a 35-ösön, Sanyi bácsi jóvoltából néha átléptük a 40 km/h-t is :)
Júniusban-júliusban én voltam a defektkirály, jó párszor kellett mentést kérni. Furcsa módon az összes defektet azután kaptam, hogy a belsők defektálló folyadékkal lettek telenyomva :) Csak reméltem, hogy a versenyen ez nem fordul elő.
Szaladás:) Márciusig minden rendben ment, gyűltek a 40-45 km-es hetek. A Rotary-ra viszont szépen lesérültem, mert előtte féléves kihagyás után egymás után kétszer is elmentem bicajozni. A jobb vádlim megadta magát, 1-1.5 hónap ment utána a levesbe. Amikor a jobb lábam meggyógyult, jött a bal. Egy apró bicikli beállítás után itt is meghúzódott a vádlim és a talpam. Igazából még most is nyögöm (november elején írom ezt).
Lássuk a versenyt végre:
Nagyatádra már csütörtökön leérkeztünk, volt idő kicsit bandázni, napozgatni. Pénteken a csapattal tekertünk kicsit az új útszakaszon és a kis kör Ötvöskónyi felé vezető részét is megnéztük. Jó szar minőségű volt.
Tekerés előtt a csapat egy jól beállított képen :)
A verseny előtti éjszaka nem telt túl nyugodtan. Kezdődött azzal, hogy a szomszéd szobában éjfélig pakolásztak és csak egy ajtó választott el tőlük, mindent lehetett hallani. Hajnali 4 körül óriási villámlás hallatszott, de ez már ébren talált bennünket, mivel a háziak kutyái hamarabb megérezték a közelgő vihart és bekérezkedtek.A kocsiba is kellemes esőben pakolásztunk.
Valahogy azért leértünk Gyékényesre. Itt nem tudom min röhögünk, de amúgy elég jól be voltunk rezelve és a fáradtság is látszik.
A rajt pillanata. A mezőny eléggé kinőtte a rajt előtti területet, a lufikapu sem segített ezen. Sajnos a vízbe nem tudtam bemenni bemelegíteni, mert a kapu bal oldalán lévő sávba már nem engedtek be, jobbra pedig esélyem sem volt bejutni a tömeg miatt. Ez később többször megbosszulta magát, mivel a szemüvegembe befolyt a víz. A rajt nem sikerült túl fennköltre a többszöri áramkimaradás miatt. A lufikapu is engedett ekkor, az AC/DC-s Brian Johnson helyett is a tömeg énekelte a kimaradó részeket. Sajnos neoprént idén sem lehetett használni, pedig titokban bíztam benne.
A rajtot követően meglepve konstatáltam, hogy jól esik az úszás. Ez 500-600 m-ig tartott, utána kezdtem leszakadni a mezőnytől. De az első körben azért még voltak úszók tájékozódási pontként. A 2. kör eleje kész kínszenvedés volt, össze-vissza úsztam. A bóját nem láttam, ember sem volt körülöttem. Az úszás utolsó szakaszán utolértek a váltós úszók is.
1.50-nél értem partot, ez IM-en a legrosszabb úszóidőm, Sanyi bácsi azóta is azzal menőzik :), hogy megelőzött 2 perccel.
(Kígyós Sanyi elnevezett Paszulynak, gondoltam, hogy viselem is akkor.)
A biciklis depó finoman szólva is fapadosnak volt mondható (farostlemez kerékpártartó, a depó nincs leszőnyegezve). Miután kiszálltam a vízből Ancsi kiabált, hogy emelve vigyem ki a biciklit, mert volt, aki tolás közben is defektelt. A biciklis depóba egyébként botrányos körülmények között engedtek be. Ez alatt azt értem, hogy csak intettek, hogy bemehetünk, rajtszámot, kormányt, fékeket nem ellenőrizték, a sisak nem volt a fejemen stb. Egy OB-n b+.
A bicikli eleje eseménytelenül telt. Próbáltam magas fordulatszámon pörgetni, ahogy jött valami emelkedő egyből váltottam feljebb. Az első 20 kilométeren legalább 3-4 defektet láttam, még szinte be sem értünk az arborétum területére. Itt újra elkezdett esni az eső, nagyon kellett figyelni a szar úton, hogy ne csússzak bele a kátyúkba. Mónikát itt értem utol, a többieket egyelőre nem láttam. Az első frissítőponton szerettem volna egy szeletet enni, de azt mondták, hogy már elfogyott. Egy OB-n b+, amikor még vagy százan voltak mögöttem.
Az egyik bicajos kör végén:
A nagy kör utáni saját frissítés kisebb családi drámává fajult :), ugyanis én vettem észre Ancsit és nem fordítva. Sikerült is kegyetlenül leb@szni, hogy nem igaz, hogy nem ismeri meg a kis csávóját a fehér biciklijén. Szerencsére Ő tudja ezeket a helyzeteket kezelni, közölte, hogy kussoljak, frissítsek és húzzak tovább. Megjegyzem, hogy Timi, Nóra frissítője is csak hajszállal úszta meg a fejmosást. Az Ő "bűne" az volt, hogy pont telefonált, mikor odaértem és nem ugrott elég gyorsan.
Szerencsére a következő körben nyoma sem maradt a haragnak, és ezentúl megtaláltuk egymást.
Közben megtudtam, hogy Nóra defektelt, de Timi megszerelte. Gizussal hasonló tempót mentünk. A kiskörös körforgónál kétszer is ugyanakkor tűnt fel, mint mikor én elhaladtam. Erős volt és mosolygott. Mónikát is láttam egyszer-kétszer. Egyedül Sanyi bácsit nem fedeztem fel az egész bicajozás alatt, aggódtam is érte. Aztán futásnál előkerült. A biciklis kiskörök elég egyenletesre sikerültek, közben folyamatosan ittam, ettem locsoltam magam. Körönként elfogyott 1 kulacs izó, 1 kulacs víz, 1 szelet és 1 Isogél. De a végén már nem bántam, hogy le lehet szállni, kezdett zavarni a szél és a meleg.
A futás faszán ment. Végig. Sikerült beállni nagyjából egyenletes körökre. Folyamatosan frissítettem, locsoltam magam, ittam az isogélt, a vége felé a kólát és mentem. Még a dinnyére is rápróbáltam és szerencsére nem hajtott meg. A központi frissítés futáson is elég karcsúra sikeredett, pl. gélt a célvonal előtt adtak. Egy kisgyerek adagolta, egyszerre egy volt a kezében, ha megkaparintottad ok, ha nem így jártál. Jég a fasorban sem volt az elején. az 5. v. 6. körben hoztak egy vödör jégdarát a túlsó frissítőhöz. Ancsi mesélte, hogy odajártak hozzájuk idegenek jégért kuncsorogni, volt aki simán kivette a tartóból. Védeni kellett. Sajnos a köridőket már nem tudom, de az biztos, hogy a leglassabb és a leggyorsabb kör között csak 1.5 perc volt a különbség. Az 5. körben új lendületet adott, hogy utolértem Kis Gyulát. Eléggé meg volt rogyva, de az utolsó körét futotta. A parkban bemondták az idejét. Itt elkezdtem számolgatni és az jött ki, hogy ha tudom tartani a tempót a következő 3,5 körön, akkor meglehet 12.15 körül a befutó. Szerencsére ez így is történt.
Emberként értem be, de azért elég jól megcsoffadtam a végére.
A célban vártuk a többieket. Gizus utánam nem sokkal be is ért, de a cél után már nem találkoztunk. Hülye fejjel nem vittem meleg ruhát, elkezdtem fázni. Bementünk az eü. sátorba, ahol kaptam pokrócot. Ancsi visszament Mónikát megvárni. Be is érkezett nem sokára, törődöttnek tűnt, de ment a mosoly ezerrel. Utána nagy nehezen megtaláltuk Nórát, Ő is régen beért, de elcsavargott :) Sanyi bácsi volt még kint a futókörön, kissé nehezen adta magát neki a 9. IM.
A leglazább frissítő :) díja és köszönet illeti Ancsit, két versenyzőt is végigvitt a pályán (Mónikát is Ő frissítette).
A következő képek a nyugalom józanság megzavarására alkalmasak, óvatosan haladj tovább :)
.
.
.
.
.
.
A szállás irányában Kovács Szilárddal és Vinnai Józsival isszuk a recovery drink-et :)
A futópályán a parkban még ott üldögélt Szüts Miklós bácsi (77 éves), szurkolt a pályán lévőknek. Beszéltünk kicsit, nagyon aranyos bácsi.
Mikor befutottunk a szállásra Ancsi már ruhástul aludt az ágyon. Mi a fenétől fáradhatott el hajnal óta ? :)
Másnap részt vettünk az eredményhirdetésen, majd téptünk haza.
A verseny után itthon volt közös italozás, főzés a csapattal, faja volt mindegyik. Bízom benne, hogy a kis társaság sokáig együtt marad és mindenki jó emlékeket őriz a felkészülésről, versenyekről.
Mosolygós/komoly kép, avagy a bal oldal már többet ivott ?? :)
Mi lesz ezután ?
2019. és lehet, hogy 2020. is a futás éve lesz számomra. Ennek több oka van. A triatlonversenyek nevezési díjai az egekbe szöktek. Távolabbi versenyekre kettőnk nevezési-, szállásdíja, utazási költsége kétszázezres tétel. Közép-, és hosszútávra felkészülni, végiglogisztikázni több hónapot nagyon macerás, mellette másra nem nagyon jut idő. 2010 óta triatlon versenyekre készültem fel, hosszú volt az elmúlt 8 éves periódus, most kicsit ezt lezárom.
Második ok, hogy futni szeretek a legjobban. Meg szeretném tudni, hogy ebben a korban lehet-e még fejlődni félmaratoni-, maratoni távon, ill. lehet, hogy belekóstolok újra az ultra távokba. (Mondjuk ezek is jól viszik majd a szabadidőt, de sebaj.)
Jövőre egyelőre három célversenyt tűztem ki, ezek a Rotary futófesztivál (félmaraton, március 31.), a Kékes csúcsfutás (június 1.) és a Miskolci Barátság maraton (maraton, szeptember 22.).
Köszönöm, hogy elolvastátok. Puszipá Mindenkinek !
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
snatch_ · http://futas.asroma.hu 2018.12.30. 22:22:53
Gratulálok, ez eddig a legjobb időd, ugye? Mintha Kenesén mentél volna még valami 12:20 körülit.
Szóval akkor most a futásé lesz a főszerep. Edzővel, vagy anélkül csapsz bele?
Kékes nagyon bassza nekem is a csőröm, lehet 2019-ben megkísértem :D
