Régen lezajlott a verseny, volt pár élménybeszámoló is szóban, de azok mindig permanens italozásba csaptak, muszáj leírni is, hogy mi hogy volt.

Nagyon messziről kezdem a beszámolót, az eleje lehet, hogy hosszabb lesz, mint a veleje.

Ez év előtt 2015-ben Balatonkenesén teljesítettem utoljára hosszútávot. 2016-ban is elkezdtem a felkészülést, tervben volt a nagyváradi X-Man, a nevezési díjat is befizettem. Aztán valahogy tavasszal eltűnt a motiváció, köszönhetően a szeles, esős időjárásnak. Emlékszem, volt olyan áprilisi edzés, amit csak a Szoboszló-Balmazújváros közötti bicikliúton tudtam elvégezni, mert akkora szél fújt a 33-ason. Lemondtam a versenyt, a nevezést is sikerült átadni/átíratni.

2017-ben nem terveztem hosszútávot, mert itt már arra gondoltam, hogy majd 2018-ban az 50. életévemben Nagyatádra visszatérve teljesítem a következőt. Közrejátszott az is, hogy a balatonkenesei és balatonfüredi versenyek időpontját megcserélték, előbbi nagyon korai időpontra került, utóbbin meg nagyon sok a bringás szint.

Nézzük sportágak szerint a versenyig tartó időszakot:

Úszás: Amióta megtanultam úszni kisebb kihagyásokkal folyamatosan jártam uszodába heti kétszer, 1-1.5 km-eket leúszni. 2017. év végén elhatároztam, hogy Molnár Robi mesteri keze alatt csiszolom az úszótudásom. Ez egy alkalom után abbamaradt, mert nagyon negatív hangulatban értem haza az edzésről. Kiderült, hogy sem a kartempóm, sem a lábtempóm, se a légvételem nem jó. De úgy voltam vele, hogy majd szépen emelem a távot, hogy legalább a karom-vállam bírja az úszást, a többi csak részletkérdés. Nagyatádig el is értem a 3300 m-t. Heti kétszer úsztam, egyszer 2000 m-t, egyszer a hosszabbat. A technika továbbra sem javult. Emlékszem, egyszer egy edzésen odajött egy csávó, hogy látja, hogy nagyon igyekszem, de ezt meg ezt így és így kellene csinálni, hogy haladjak is. Na ettől megint nem lettem boldogabb :)

Persze minden relatív: A verseny után hívott Chrobák Gyula. Gratulált, majd kis hezitálást követően azt mondta, hogy "Sanyi, szerintem vagyunk olyan viszonyban, hogy megmondjam, hogy az úszásidőd borzasztó rossz lett." Egyetértettem. Másnap üzenetet kaptam Bartha Attilától a fészen. Ő is aggodalmát fejezte ki, majd azt írta, hogy az úszást teljesítsem mellben, ha a gyors ilyen lassú.

Szeptemberben összefutottam Hüse Robival a konditeremben. Amikor az ironmanre terelődött a szó, megkérdezte az úszóidőmet. Megmondtam. Kicsit gondolkozott. Na mondom, most jön a szokásos :) De nagy meglepetésemre azt mondta, hogy "Hú az nagyon jó idő, bárcsak Én tudnék olyat." Mondjuk láttam már úszni, lehet, hogy igaza van:)

Bicajozás: 2017. augusztusában keresett meg Nóra azzal, hogy jövőre tekerjünk együtt, Ő is készül Nagyatádra. Mentünk egy közöset, jó erősnek tűnt és mivel én sem akartam szégyenben maradni, haladtunk rendesen :) Gondoltam, hogy ez jó lesz.

2018. tavaszán csatlakozott hozzánk Mónika, akit valamennyire én beszéltem rá a nagyatádi indulásra, majd alakult egy kis közösség a facebook-on régi/új motorosokkal, csatlakozott Gizus és az örökifjú Sanyi bá'. Mindannyiónknak egy célja volt, célba érni Nagyatádon (lehetőleg minél jobb idővel).

Ennek a csapatnak hála tavasszal nem volt olyan bicajozás, amit elbliccelhettem volna. Amikor Mónika fülig érő vigyorral mosollyal jött szembe a bicikliúton és közölte, hogy akárhogy is fúj a szél, edzés van nem fordulunk haza, akkor nekem is menni kellett :) A közös tekeréseknek hála hamar elértünk a 100 feletti kilométereket. Szépen erősödtem, vagy legalábbis azt hittem. Kicsit letörte a szarvam a május 13-i tiszafüredi közös edzés, itt a két erős csaj lenyomott bicajon. Július közepére azért javult a forma. Elég jókat mentünk együtt a 35-ösön, Sanyi bácsi jóvoltából néha átléptük a 40 km/h-t is :)

Júniusban-júliusban én voltam a defektkirály, jó párszor kellett mentést kérni. Furcsa módon az összes defektet azután kaptam, hogy a belsők defektálló folyadékkal lettek telenyomva :) Csak reméltem, hogy a versenyen ez nem fordul elő.

Szaladás:)  Márciusig minden rendben ment, gyűltek a 40-45 km-es hetek. A Rotary-ra viszont szépen lesérültem, mert előtte féléves kihagyás után egymás után kétszer is elmentem bicajozni. A jobb vádlim megadta magát, 1-1.5 hónap ment utána a levesbe. Amikor a jobb lábam meggyógyult, jött a bal. Egy apró bicikli beállítás után itt is meghúzódott a vádlim és a talpam. Igazából még most is nyögöm (november elején írom ezt).

Lássuk a versenyt végre:

Nagyatádra már csütörtökön leérkeztünk, volt idő kicsit bandázni, napozgatni. Pénteken a csapattal tekertünk kicsit az új útszakaszon és a kis kör Ötvöskónyi felé vezető részét is megnéztük. Jó szar minőségű volt.

 Tekerés előtt a csapat egy jól beállított képen :)

csopi.jpg

A verseny előtti éjszaka nem telt túl nyugodtan. Kezdődött azzal, hogy a szomszéd szobában éjfélig pakolásztak és csak egy ajtó választott el tőlük, mindent lehetett hallani. Hajnali 4 körül óriási villámlás hallatszott, de ez már ébren talált bennünket, mivel a háziak kutyái hamarabb megérezték a közelgő vihart és bekérezkedtek.A kocsiba is kellemes esőben pakolásztunk.

Valahogy azért leértünk Gyékényesre. Itt nem tudom min röhögünk, de amúgy elég jól be voltunk rezelve és a fáradtság is látszik.

vigyor.jpg

 

600.jpg

A rajt pillanata. A mezőny eléggé kinőtte a rajt előtti területet, a lufikapu sem segített ezen. Sajnos a vízbe nem tudtam bemenni bemelegíteni, mert a kapu bal oldalán lévő sávba már nem engedtek be, jobbra pedig esélyem sem volt bejutni a tömeg miatt. Ez később többször megbosszulta magát, mivel a szemüvegembe befolyt a víz. A rajt nem sikerült túl fennköltre a többszöri áramkimaradás miatt. A lufikapu is engedett ekkor, az AC/DC-s Brian Johnson helyett is a tömeg énekelte a kimaradó részeket. Sajnos neoprént idén sem lehetett használni, pedig titokban bíztam benne.

A rajtot követően meglepve konstatáltam, hogy jól esik az úszás. Ez 500-600 m-ig tartott, utána kezdtem leszakadni a mezőnytől. De az első körben azért még voltak úszók tájékozódási pontként. A 2. kör eleje kész kínszenvedés volt, össze-vissza úsztam. A bóját nem láttam, ember sem volt körülöttem. Az úszás utolsó szakaszán utolértek a váltós úszók is.

1.50-nél értem partot, ez IM-en a legrosszabb úszóidőm, Sanyi bácsi azóta is azzal menőzik :), hogy megelőzött 2 perccel.

paszulybicaj.jpg

(Kígyós Sanyi elnevezett Paszulynak, gondoltam, hogy viselem is akkor.)

A biciklis depó finoman szólva is fapadosnak volt mondható (farostlemez kerékpártartó, a depó nincs leszőnyegezve). Miután kiszálltam a vízből Ancsi kiabált, hogy emelve vigyem ki a biciklit, mert volt, aki tolás közben is defektelt. A biciklis depóba egyébként botrányos körülmények között engedtek be. Ez alatt azt értem, hogy csak intettek, hogy bemehetünk, rajtszámot, kormányt, fékeket nem ellenőrizték, a sisak nem volt a fejemen stb. Egy OB-n b+.

A bicikli eleje eseménytelenül telt. Próbáltam magas fordulatszámon pörgetni, ahogy jött valami emelkedő egyből váltottam feljebb. Az első 20 kilométeren legalább 3-4 defektet láttam, még szinte be sem értünk az arborétum területére. Itt újra elkezdett esni az eső, nagyon kellett figyelni a szar úton, hogy ne csússzak bele a kátyúkba. Mónikát itt értem utol, a többieket egyelőre nem láttam. Az első frissítőponton szerettem volna egy szeletet enni, de azt mondták, hogy már elfogyott. Egy OB-n b+, amikor még vagy százan voltak mögöttem.

Az egyik bicajos kör végén:

bici.jpg

A nagy kör utáni saját frissítés kisebb családi drámává fajult :), ugyanis én vettem észre Ancsit és nem fordítva. Sikerült is kegyetlenül leb@szni, hogy nem igaz, hogy nem ismeri meg a kis csávóját a fehér biciklijén. Szerencsére Ő tudja ezeket a helyzeteket kezelni, közölte, hogy kussoljak, frissítsek és húzzak tovább. Megjegyzem, hogy Timi, Nóra frissítője is csak hajszállal úszta meg a fejmosást. Az Ő "bűne" az volt, hogy pont telefonált, mikor odaértem és nem ugrott elég gyorsan.

Szerencsére a következő körben nyoma sem maradt a haragnak, és ezentúl megtaláltuk egymást.

Közben megtudtam, hogy Nóra defektelt, de Timi megszerelte. Gizussal hasonló tempót mentünk. A kiskörös körforgónál kétszer is ugyanakkor tűnt fel, mint mikor én elhaladtam. Erős volt és mosolygott. Mónikát is láttam egyszer-kétszer. Egyedül Sanyi bácsit nem fedeztem fel az egész bicajozás alatt, aggódtam is érte. Aztán futásnál előkerült. A biciklis kiskörök elég egyenletesre sikerültek, közben folyamatosan ittam, ettem locsoltam magam. Körönként elfogyott 1 kulacs izó, 1 kulacs víz, 1 szelet és 1 Isogél. De a végén már nem bántam, hogy le lehet szállni, kezdett zavarni a szél és a meleg.

futas.jpg

A futás faszán ment. Végig. Sikerült beállni nagyjából egyenletes körökre. Folyamatosan frissítettem, locsoltam magam, ittam az isogélt, a vége felé a kólát és mentem. Még a dinnyére is rápróbáltam és szerencsére nem hajtott meg. A központi frissítés futáson is elég karcsúra sikeredett, pl. gélt a célvonal előtt adtak. Egy kisgyerek adagolta, egyszerre egy volt a kezében, ha megkaparintottad ok, ha nem így jártál. Jég a fasorban sem volt az elején. az 5. v. 6. körben hoztak egy vödör jégdarát a túlsó frissítőhöz. Ancsi mesélte, hogy odajártak hozzájuk idegenek jégért kuncsorogni, volt aki simán kivette a tartóból. Védeni kellett.  Sajnos a köridőket már nem tudom, de az biztos, hogy a leglassabb és a leggyorsabb kör között csak 1.5 perc volt a különbség. Az 5. körben új lendületet adott, hogy utolértem Kis Gyulát. Eléggé meg volt rogyva, de az utolsó körét futotta. A parkban bemondták az idejét. Itt elkezdtem számolgatni és az jött ki, hogy ha tudom tartani a tempót a következő 3,5 körön, akkor meglehet 12.15 körül a befutó. Szerencsére ez így is történt.

sanyicel.jpg

Emberként értem be, de azért elég jól megcsoffadtam a végére.

sanyierem.jpg

 

diploma.jpg

A célban vártuk a többieket. Gizus utánam nem sokkal be is ért, de a cél után már nem találkoztunk. Hülye fejjel nem vittem meleg ruhát, elkezdtem fázni. Bementünk az eü. sátorba, ahol kaptam pokrócot. Ancsi visszament Mónikát megvárni. Be is érkezett nem sokára, törődöttnek tűnt, de ment a mosoly ezerrel. Utána nagy nehezen megtaláltuk Nórát, Ő is régen beért, de elcsavargott :) Sanyi bácsi volt még kint a futókörön, kissé nehezen adta magát neki a 9. IM.

A leglazább frissítő :) díja és köszönet illeti Ancsit, két versenyzőt is végigvitt a pályán (Mónikát is Ő frissítette).

ancsilaza.jpg

 

A következő képek a nyugalom józanság megzavarására alkalmasak, óvatosan haladj tovább :)

.

.

.

.

.

.

A szállás irányában Kovács Szilárddal és Vinnai Józsival isszuk a recovery drink-et :)

ivas.jpg

A futópályán a parkban még ott üldögélt Szüts Miklós bácsi (77 éves), szurkolt a pályán lévőknek. Beszéltünk kicsit, nagyon aranyos bácsi.

Mikor befutottunk a szállásra Ancsi már ruhástul aludt az ágyon. Mi a fenétől fáradhatott el hajnal óta ? :)

Másnap részt vettünk az eredményhirdetésen, majd téptünk haza.

A verseny után itthon volt közös italozás, főzés a csapattal, faja volt mindegyik. Bízom benne, hogy a kis társaság sokáig együtt marad és mindenki jó emlékeket őriz a felkészülésről, versenyekről.

Mosolygós/komoly kép, avagy a bal oldal már többet ivott ?? :)

sorozes.jpg

Mi lesz ezután ?

2019. és lehet, hogy 2020. is a futás éve lesz számomra. Ennek több oka van. A triatlonversenyek nevezési díjai az egekbe szöktek. Távolabbi versenyekre kettőnk nevezési-, szállásdíja, utazási költsége kétszázezres tétel. Közép-, és hosszútávra felkészülni, végiglogisztikázni több hónapot nagyon macerás, mellette másra nem nagyon jut idő. 2010 óta triatlon versenyekre készültem fel, hosszú volt az elmúlt 8 éves periódus, most kicsit ezt lezárom.

Második ok, hogy futni szeretek a legjobban. Meg szeretném tudni, hogy ebben a korban lehet-e még fejlődni félmaratoni-, maratoni távon, ill. lehet, hogy belekóstolok újra az ultra távokba. (Mondjuk ezek is jól viszik majd a szabadidőt, de sebaj.)

Jövőre egyelőre három célversenyt tűztem ki, ezek a Rotary futófesztivál (félmaraton, március 31.), a Kékes csúcsfutás (június 1.) és a Miskolci Barátság maraton (maraton, szeptember 22.).

Köszönöm, hogy elolvastátok. Puszipá Mindenkinek !

2018. június

2018.07.03. 07:58

Nem lett erősebb hónap, mint a május, de nem vagyok elégedetlen. A Lökiman előtt volt egy kis rápihenés, a verseny után szintén.

Futásban végre 100 km felé jutottam, de ez csak annak köszönhető, hogy a középtávon 22 km volt egyben. Ennél hosszabb futás nem volt és nem lesz.

Bicajon háromszor toltam 150 km feletti távot.

Az úszást erőltetem.

Kondira nincs idő/erő, a felsőtestről el is tűntek az izmok sajnos.

A kaját nyomatni kell, mert egyre vékonyabb vagyok.

Sport Edzések
száma
Összes távolság Összes idő
Futás
8 102.4 km

8:59:36

Úszás
7 17.6 km

8:04:28

Bringázás
11 1086.17 km

38:18:23

Erősport
5 295 kg

4:30:00

Egyéb
1 -

0:02:25

Összesen 32 1206.17 km
295 kg

59:54:52

II. Lökiman középtáv

2018.06.26. 13:27

Az Extrememan előtt 5 héttel ideális felkészülési versenyként céloztam meg az eseményt, előtte 3 nappal már csak könnyített edzéseket végeztem. Mivel a tavalyi pályán változtattak, és tavaly a futótáv csak 17,5 km volt az akkori 5:20-as célidő még álomként sem merült fel.

A verseny reggelén szépen be volt simulva az ég, esett folyamatosan. Amíg vártuk Mónit mondtam Ancsinak, hogy ilyen időben én bele nem megyek a vízbe, illetve egy eltolt rajtban reménykedtem.

Tiszalökre érve kezdett kisütni a nap az eső is csak csepergett, de még meglehetősen hideg volt. Közben szépen gyűltek a sporik, jöttek barátok Miskolcról szurkolni, jól elvoltunk, beszélgettünk.

A nyakig sáros parkolóból kalandos volt a bedepózás, de megoldottuk.

loki1.jpg

Az úszás négy körös volt, szerencsére engedélyezték a neoprén használatát. Ahogy teltek a körök, úgy lett körülöttem egyre légüresebb a tér :) Az élboly már a 2. körben utolért és elhagyott. Az úszóidőm 49.28 lett depóval együtt (tavaly 51.35 neo nélkül). A vízből kiszállva hallottam, hogy Mónika akkor kezdte a bicajt, Erika még mellettem depózott, Ancsi még sehol.

A keró a tavalyi nagyon jó minőségű aszfalton zajlott, kivéve egy 300-400 m-es murvás részt, amit minden körben érinteni kellett. Fostam is a defekttől rendesen, de szerencsére nem lett baj. A kifelé vezető szakasz volt a hátszeles, a vissza a szembe szeles. A 2. és főleg a 3. kör vissza meg is fogott rendesen. A 91,3 km-t 3:04:46 alatt tettem meg (köridők: 1:18:39, 52:20, 53:47 ). Kerón eléggé eléheztem, reggel kevés volt a kaja.

A futás Tiszalök üdülőterületén volt 8 körben részben a murván, részben aszfalton enyhe emelkedővel. Elég jól belekezdtem és sikerült tartani végig a tempót (köridők: 13:23, 13:18, 13:09, 13:33, 13:40, 13:43, 14:28, 14:30, táv 22.2 km). A 3. körömben összeakadtam a későbbi kategóriagyőztessel, Ő már az 5. körénél tartott. Gondoltam, hogy már itt sem lesz dobogó :) Nem lett igazam, mert a foghíjas mezőnynek hála csak elcsíptem egy kategória 3. helyet.

loki3.jpg

lloki4.png

Eredményhirdetés közben végig szomorkodtunk :) A háttérben Edu kokettál Erikával :)

loki2.jpg

Ancsi is szépen végigcsinálta versenyét. Sajnos Őt licensz híján nem szólították a dobogóra. Ez kicsit rosszul esett mindkettőnknek. Amúgy a DKFI-nek jó napja volt, minden résztvevő tag dobogón állt, Mónika az abszolút 3. helyet is megszerezte, jelentős pénzösszeggel :) gyarapítva a családi kasszát :)

A befutóérem és a póló szép, a kaja szörnyű rossz volt. Lángossal vigasztalódtam, hazaérve pedig elkezdődött a folyadékfeltöltés :)

Megyünk jövőre is, jómagam valószínűleg váltóban.

2018. május

2018.06.01. 12:25

A számok magukért beszélnek.

A futás továbbra is kevés, volt olyan hét, hogy csak 10 km-t futottam. A lábamnak nincs baja, kedv nem volt.

Bicajon egyre több a hosszú, egyszer 150 km-t is mentem.

Úszáson a hónap végére eljutottam 3300 m-ig. ennél hosszabbat nem tervezek.

A kondi is megy, élvezem.

Sport Edzések
száma
Összes távolság Összes idő
Futás
8 94.65 km

8:40:11

Úszás
9 20.5 km

9:45:00

Bringázás
12 1177.2 km

42:32:00

Erősport
8 474 kg

7:30:00

Összesen 37 1292.35 km
474 kg

68:27:1

2018. április

2018.05.07. 14:31

Futás: A Rotary félmaraton utáni futásmentesség rányomta a bélyegét áprilisra. A 7 alkalomból kettő bringa utáni laza ráfutás, 3 alkalom sérülés utáni lábpróba, 1 alkalom pedig a nagyhegyesi Kráter-kupán való futást jelentette. A versenyen történő 13 km futás volt egyben a leghosszabb táv a hónapban.

Úszás: A nyeletlen fejsze technikámmal próbálok egy-egy alkalommal minél hosszabb távokat megtenni. Április végére eljutottam 3 km-ig. Mondjuk volt olyan is, hogy 1,1 km után kiszálltam, mert nem haladtam semennyire.

Bringázás: Ha futni nem tudsz, bringázz jegyében telt a hónap. A fészen összejött egy jó kis ironmanre készülő csapat, így a hétvégi hosszúk mindig valaki(k)nek a társaságában telnek.  A leghosszabb táv áprilisban 127 km.

Erősítés: Úszás előtt az uszoda konditermében történik átlagban 1 órás időtartamban. Néha jól el is fáradok úszás előtt, ami nekem pont hiányzik :)

aprilis_edzes.png

Rotary 2018.

2018.04.03. 14:34

Két okból szeretem az idén 8. alkalommal megrendezett Rotary futófesztivált: közel van és le lehet mérni a tavasz eleji formát. A Rotary előtt is megtettük ezt, csak akkor 3-4 alkalommal Kecskemétre mentünk futni a Vásárhelyi félmaratonra. Küldik azóta is a meghívókat évente.

A Rotaryn eddig 7 alkalommal futottam, kellemes emlékek kötnek hozzá, hiszen 2011-ben itt futottam egyéni csúcsot félmaratoni távon (1:26:18), illetve tavaly 10,5 km-en (41:42).

2012-ben már Nagyatádra készültem, télen úszni is kellett, nemcsak futni. Ekkor 1:31:44-t, 2014-ben 1:33:36-ot, 2015-ben 1:37:08-at futottam félmaratoni távon. 2016-ban kihagytam a versenyt, emlékeim szerint azért, mely a pálya 2015-ös vonalvezetése nem tetszett. Ekkor vitték fel a Stadion tetejére a futókat.

Az idei felkészülésem nem egészen úgy alakult, ahogy előzetesen elterveztem, nem volt meg a km szám sem, a gyorsítás is elmaradt, valamint pont a versenyre ráfordulva talált meg egy sérülés.

2018-ban a versenyig 436 km-t futottam, ebből márciusban csak 85 km-t. Március 15-én és 16-án elmentem kerózni és sikeresen meghúztam a jobb Achillesem. Ezt követően a fásli és a köpöly volt a legjobb barátom. Amúgy is az edzés a gyengék fegyvere :)

23-án még rápróbáltam a futásra, de nem lett jobb a lábam, a futás végére (7.15 km) már be akart rántani a vádlim.Ekkor döntöttünk a ragasztás mellett, ez már máskor is segített.

A verseny reggelén lesz ami lesz alapon eldöntöttem, hogy a tervezett időt (1:29:59) azért megpróbálom elérni, ha bírja a lábam oké, ha nem majd újratervezek.

A rajtcsomag felvétele simán ment és a 6000 ember között véletlenül összeakadtam egy rég nem látott egyetemi barátommal is. A kölcsönös üdvözlések után ment mindenki a dolgára, mi vissza az uszodához a kocsinál átöltözni. Sajnos a közös fényképezkedés nem fért bele az időbe, a frissítőt sem tudtam átadni a kiszemelt segítőnek, de az csak egy isogél volt, vittem magammal. A rajt előtt 20 perccel melegítés közben is ettem egyet (High5 Sogel, vízzel nem kell hígítani, jó cucc.)

Mire bemelegítettem, akkora a teljes mezőny már a rajtban szorongott, hátulról kellett előrejutni. Közben mindenféle rajtszámmal találkoztam. A szokásos profi rajtoltatás :( Egyszer nagy nehezen elindultunk, nagyjából jó helyen voltam, nem ragadtam be. Az 1:30-hoz 22:30-as köröket kell futni, ezt próbáltam megvalósítani. Pulzusövet nem vittem, versenyekre nem nagyon szoktam mostanában, mert gyors tempónál zavar. Az órámon a GPS viszont be volt kapcsolva, a 4:15-ös körüli ezreket próbáltam tartani. Ez nagyjából 3 körön keresztül sikerült is (22:15; 22:11; 23:11), de a 4. körben kijött a hosszabb és a gyorsabb futások hiánya és a vádlimat is kezdte húzni a görcs. Az utolsó kör 24:52, a befutóidő 1:32:30 lett. A pálya hosszát én 20.51 km-nek mértem. Öszességében elégedett vagyok, de jövőre visszamegyek javítani.

A verseny óta egyszer futottam, de a lábam még nem az igazi. Szerencse, hogy elkezdődött a biciklis felkészülés :)

 

 

Diéta

2016.09.27. 15:18

Olvasgatom egy ideje a fészen a Sasafitness oldalt. Ezen keresztül fedeztem fel Perjes Kinga táplálkozási tanácsadó oldalát. Egy hirtelen ötlettől vezérelve rendeltem Tőle tanácsadási anyagot, amit egy részletes kérdőív kitöltését követően annak rendje és módja szerint meg is kaptam.

A leírtakat július 11-től alkalmazom. A két kép között két hónap telt el, az első július 3-án a dunaújvárosi középtáv után, a második szeptember 4-én a tiszafüredi olimpiai táv után készült. Az első képen kb. 63 kg vagyok, a másodikon 58-59 kg.

aquarius.jpgfured1.jpg

A diéta kezdetétől a javasoltaknak megfelelően sovány húsokat eszem, a zsiradékot kókuszolajra cseréltem, kiiktattam a fehér lisztet, a cukrot, a mézet. Előbbi helyett zablisztet, ritkábban mandulalisztet, kókuszlisztet, utóbbi helyett xilitet használok. Nem eszem cukros péksüteményt vagy cukrászsüteményt. Helyette megtanultam egészséges sütiket sütni.

Július 11-től nem ittam sört, pedig szeretem :) Emiatt kicsit kell magyarázkodni haverok, rokonok előtt, de majd megszokják :) Ha alkoholra vágyom, akkor pálinkát iszom, kísérőnek sok vizet hozzá.

Természetes vannak olyan szituációk (nagycsaládos vendégségek, esküvők), ahol inkább eszem a hagyományos menüt, minthogy százszor elmondjam, hogy miért nem eszem ezt vagy azt. De ennyi csalás simán belefér.

Sportban (triatlon), ezen belül is futásban jelentősen javultak az eredményeim. Ez a súlycsökkenésnek köszönhető, hiszen 7-8 %-kal kisebb súlyt kell megmozgatni. Az edzésmunkám lényegében nem változott.

Még annyit fontosnak tartok megjegyezni, hogy éhezni nem szoktam, nem kell a diéta során, illetve az egész kis odafigyeléssel összeegyeztethető a családi étkezéssel is.

Próba

2016.09.22. 15:12

Több dolgot is próbálok most.

Egy hirtelen ötlettől vezérelve próbálok életet lehelni kicsit a blogba.

Próbálom tartani a július 11-én elkezdett diétát (nem fogyókúra).

Próbálom a futógyorsaságomat növelni, célverseny a jövő tavaszi Rotary futófesztivál negyedmaratoni távja.

Próbálgatom az új futóórámat.

Meglátjuk, hogy melyik sikerül.

A futás előtti depó 6.59 lett, amibe belefért egy teljes átöltözés is.

A depóból a sárszőnyegen keresztül kellett kikacskaringózni. A futás részben a parti sétányon, részben part menti utcán és kb. 500 m-en murván zajlott.

Előzetesen 4.30-as maratonit mondtam Ancsinak, ehhez 45 perc körüli köröket kellett teljesíteni. Az első körben a lábak lazítása volt a cél és az, hogy ne vigyen el a tempó. Mondjuk ez nem sikerült, 40.27 lett az első kör.

Ancsiék a központi frissítő állomás mellett helyezkedtek el, náluk álltam meg gélt, sótabit, vizezett kólát inni. A két szélső frissítőállomáson mindig csak néhány korty vizet ittam. A második körben elkértem az mp3 lejátszót, indult a metál. System of a down válogatás, Green Day és Tankcsapda koncert volt műsoron. Ezzel sikerült kizárni a külvilágot és csak a futásra és frissítésre koncentráltam.

A külvilág kizárására szükség is volt, mert időközben (asszem a 3. körömben) az eső is elkezdett esni. Eleinte csak zuhogott, néha elállt, majd az utolsó köröknél szakadt végig. Átöltözni felesleges lett volna, egyszer-egyszer levettem a pólóm és kicsavartam, de 20 m után ismét csuromvizes lett. A pályán több helyen vízátfolyás keletkezett, némelyik több méter hosszan. Kikerülni esélytelen volt, át kellett rajtuk gázolni.

A körök az esőtől függetlenül teltek szépen, a második körtől a köridők így alakultak: 41.24, 43.14, 43.49, 45.24 és 44.19. Attilával, Szokolszky Pistával körönként pacsiztunk és dícsértük az időjárást.

Ancsi, Zsuzsika és Máté közben ronggyá ázott és szétfagyott a frissítőponton, szerintem nekik nehezebb dolguk volt.

Az utolsó kör felénél utolértem egy sporit, aki feltűnően fürgén szedte a lábát. Kölcsönösen kiderítettük, hogy ez mindkettőnk utolsó köre. Ha együtt nyomjuk, akkor meglehet a 12.30-on belüli álomidő mindkettőnknek. Innentől együtt futottunk, sőt a végén sprinteltünk is. A sporinak volt két időjóváírása is (kétszer kapott vonatot bicajon), így bőven belül lett 12.30-on. Ez nekem is sikerült, 12.27.08 lett a célidő. A célban átöltöztem, majd tudtam enni egy kis meleg levest is. A hidegrázás akkor kezdődött, amikor a sárból ki kellett szabadítani a bicajt és a bedepózott cuccokat.

A "szállásra" visszaérve magamra vettem az összes meleg ruhát és abban aludtam.

Másnap reggel kicsit bandáztunk Attiláékkal (szenzációs 13.23-as idővel ért célba), majd indultunk haza.

Jövőre Barbócz Ancsán a világ szeme (IM teljesítés), én féltávokkal "lazítok".

A kerékpározás a Balatonkenese-Papkeszi-Vilonya-Királyszentistván és vissza útvonalon haladt, a kiírás szerint körönként 140 m-es szintkülönbséggel. A táv körönként 29,5 km volt, valamint a depóból ki és visszavezető szakaszt 1,5-1,5 km-nek jelölte a kiírás. Ehhez képest a be-, kivezető szakasz 3-3 km körüli lehetett, a 29,5 km-es kör stimmelt.

A távot pontosan nem tudtam lemérni, mert a bringásórám 3 km körül megállt és onnan vagy működött néha vagy nem. A pálya kellemesen hullámzott, és a szél is fújt szépen. Az első kör felénél rádöbbentem, hogy a fordító jóval később jön, mint ameddig tegnap este kocsival elmentünk. Ráadásul a visszaút a királyszentistváni templomdombra kemény emelkedővel kezdődött. Az első kör után tudtam, hogy ez nem az én napon lesz bringán. A vállam az úszás után szépen beállt, nem nagyon szerettem könyökölni. A nyereg beállítás és a szél miatt viszont kellett.

Amennyire lehet, megpróbáltam kizárni a külvilágot és csak az evés-ivásra és a folyamatos haladásra koncentráltam. Az órám 15 percenként csippantott, minden negyedórában ittam izót, minden félórában ettem szeletet és ittam rá vizet. (Ez évtől a Sponser termékeit használom. A forgalmazó nagyon készséges, küldött frissítési tervet is ironmanre.) A kulacsokat Ancsi és Zsuzsa töltötte újra, aztán mikor Ancsi elment versenyezni, akkor csak Zsuzsi. A körök nagyjából egyenlő idővel teltek.

A 4. körömön már lehetett figyelni, hogy Máté, Ancsi és a szoboszlói barátok mikor bukkannak fel. Jöttek is szépen. Máté az elején még vigyorogva üdvözölt, visszafelé meg már a fejét is elfordította (megtréfálták a dombok és berágott :) Ekkor már Ancsi jött előbb. Nagyon vártam az utolsó kört. Számolgattam, hogy a 6,5 órás bringa meglehet. Nyomtam a depóig, ahogy tudtam, plusz az utolsó 3 km többnyire lejtett. Az áhított idő végül meglett (6:30:55), sőt bringán is javítottam néhány helyet.

Fáradt voltam, de még fejben egyben éreztem magam. Kíváncsi voltam a futásra.

Annak ellenére, hogy év eleje óta nem írtam semmit ide, valami oknál fogva néhány ember még mindig látogatja a blogot. Nekik szóljon ez a beszámoló.

Az idei évben két ironman teljesítését határoztam el és erre Ancsi is rábólintott szerencsére. A nagyváradi teljesítésről is akartam írni a verseny után, de a címen – Iromán(y) – kívül nem született róla semmi, pedig jól sikerült a verseny. 13:08 alatt teljesítettem különösebb holtpontok nélkül.

Nagyvárad után tartottam egy 1 hetes sörözős feltöltést, majd visszatértem az edzésekhez. Az addig megszokott 3 egyre nehezedő, 1 laza hetes felállást nyaralás és egyéb programok miatt nem nagyon tudtam tartani, illetve a felkészülés hajrájában némi motivációhiány is fellépett. Az úszások nem estek már olyan jól, mint júniusban, a hosszú tekeréseket is inkább nyűgnek éreztem, az utolsó hosszút el is hagytam. Egyedül a futással nem volt problémám, néhány futóverseny is jó formát mutatott.

A verseny hetében újabb aggódásra adott okot az időjárás előrejelzés, bármelyik honlapot néztem, mindegyik sok esőt jelzett a verseny napjára. Útban Balatonkenese felé többször zuhogó esőbe fordultunk, de Kenesére megérkezve ott éppen nem esett. Mondjuk a depó disznófürdető gödörre emlékeztetett, és a szervezők végig gumicsizmában járkáltak. Ez már valamit azért sejtetett. Zelcsényi Miki (Muki) versenyrendező szerint két napja szakadt az eső, ennek köszönhetően alakult ki ez az állapot.

Kenesén egyből belebotlottunk debreceni barátainkba, Justinba és Zsuzsikába. (Justint kb. 20 éve ismerem, de a sport révén csak 1-2 éve vagyunk kapcsolatban. Rendes polgári neve Attila, a Justint az idei közös ultrabalatonos kocsikázás során kapta, ahol kb. 10 órán keresztül dudolászott egy Justin Timberlake számot. Az ironman teljesítésének gondolata is ekkor merült fel benne, csak még nem tudta, hogy tud-e úszni. Az UB után megnézte, tudott:) Benevezett a versenyre, volt 3.5 hónapja felkészülni. Kemény.)

Később találkoztunk Szokolszky Pistával, a nagyváradi IM szervezővel (itt most IM-et teljesített) és román barátjával (Jus Marius Valentin), aki 24. ironmanjére !!! készült.

A technikai értekezlet előtt elfoglaltuk a szállásunkat, ami, mint ott kiderült egy volt alagsori kocsma panzióvá alakítva beivódott dohányszaggal, kosszal és bogarakkal. Admirális panzió névre hallgat, senkinek sem ajánlom.

A szálláson összepakoltunk a bedepózásra és a technikai értekezlet előtt a bicajokat bedepóztuk. Ekkor találkoztunk Györfi Jóska barátunkkal, aki első triatlon versenyét (40.5 km) jött teljesíteni (a 60. születésnapjára nevezte be a fia :) és a feleségével Marikával, aki egyébként az általános iskolai osztályfőnököm volt elsőben és másodikban.

Az értekezleten szerencsére fel sem merült a verseny lefújása, vagy elhalasztása, de Muki azért elmondta az ezzel kapcsolatos alternatívákat (úszás lerövidítése, elhagyása stb.).

A technikai után még kocsival bejártuk a bringapályát (jó hullámos), majd irány a szállás. 9 körül már aludtam, éjfél körül az eső és szél ébresztett fel, majd 3:40-kor csörgött az óra is. Reggel ötig lehetett bedepózni, igyekezni kellett. A parton még kevesen voltak. Sötét és szél fogadott. Legszívesebben összepakoltam volna és hazafelé vettem volna az irányt. De úgy láttam mások is, kevés volt a vigyorgó ember.

Mivel a versenyt a norvég Norseman mintájára rendezték, az úszás napfelkeltekor (6.32) indult, a vízbe egy kompról kellett beleugrani. A hajó már 5.45-kor kifutott, majd poénból néhányszor megfordult a tengelye körül. Rajtam már ekkor nem volt szemüveg (-2.5, -4.0), mondtam Justinnak, hogy mutassa már meg a partot. De Ő sem nagyon látta (-2.0, -2.0 :)

Fáztunk is, mint a fene, plusz nekem pisilni is kellett. Ez neoprénben nem olyan könnyű, de nem is lehetetlen. Legalább melegített :).

Rajt előtt nagy nehezen betereltek bennünket a vízbe, majd néhány perc lebegés után a hajókürt hangjára elindultunk. Ekkor már nagyjából megnyugodtam, volt mit csinálni. A hajóról ki kellett úszni a partra (540 m), majd egy egyenlő szárú 540 m hosszú szárú háromszöget elképzelve kellett még két teljes kört úszni (tehát 7 * 540 m = 3780 m).

Volt minden, jobbról hullám, szemből hullám, hátulról hullám (ez volt a legjobb). Szerencsére mindig volt körülöttem úszó, tudtam tájékozódni. Másnap mondja Ancsi, hogy az egész mezőny balra úszott el az elején, csak nehezen tudtak bennünket jó irányba terelni. Az első 540 m-t 13:20, az első kört (1620 m) 34:12, a második kört (1620 m) 35:38 alatt tettem meg. A vállamat már féltáv körül húzta a neoprén.

Annak ellenére, hogy eddigi legjobb időmet úsztam ilyen távon (1:23:10), a  mezőny utolsó harmadában, 69. helyen szálltam ki a vízből. A depó eléggé sáros, a neoprén meglehetősen ragaszkodó volt, így a depózás 7.28-at vett igénybe (itt javítottam 8 pozíciót). A neoprént kiadtam Ancsinak, délben még szüksége volt rá.

Kezdődhetett a bicikli.

Tervek 2014-re

2013.12.29. 18:23

2014. január 11: Oxigén-kupa IV. forduló

2014. január 26. Yours Truly, 25 km

2014. február 8. Oxigén-kupa V. forduló

2014. február 23. Yours Truly, 25 km

2014. március 8. Oxigén-kupa VI. forduló

2014. március 30. IV. Rotary futófesztivál Debrecen, félmaraton

2014. május 18. Középtávú duatlon Pákozd, 15-75-7,5

2014. május 31. VIII. Ultrabalaton csapatban

2014. június 21. X-Man Románia, Nagyvárad, hosszútáv

2014. július 12. 11. Délibáb sportfesztivál Hortobágy, félmaraton

2014. szeptember 13. Balatonman Kenese, hosszútáv

Jabil 1/3 maraton Tiszaújváros, Oxigén nagyerdei félmaraton Debrecen

Helyzet

2013.11.08. 17:05

Október végén beneveztem a jövő évi nagyváradi ironman-re, némi utánajárással a nevezési díjat is sikerült átutalni. Vége a lazsálásnak, edzeni kell. Mondjuk eddig ezt tettem, mégha futásban sajnos néhány hónapja hátráltat egy makacs jobb Achilles ín húzódás. Nyújtom, kenem, fáslizom rendszeresen, úgyhogy meggyógyulhatna már, mert kezdem unni.

Ráültem már néhányszor a görgőre is, hiába írja Shepherd, hogy jó idő van, meg ott a bringaút, de hétköznap du. 5-re érek haza, sötétben én már ki nem megyek, az tuti. A kinti tekerés hét végére marad, amíg az időjárás engedi.

Elkezdtem rendszeresen látogatni az uszodát is, a jelenlegi penzumot próbálom 2 km környékén tartani alkalmanként.  

Felkeltette még az érdeklődésemet a jővő szeptemberi balatonkenesei Ironman is, várom a kiírást. A pesti IRONMAN 70.3 anyagi okok miatt biztosan kimarad.

Nagyvárad féltáv futás

2013.09.25. 14:44

A futópályát egy közparkban jelölték ki a szervezők. A depó a park közepén volt, külön az IM távnak, külön a féltávnak. Itt nem sokat pöcsöltem, kerót leraktam, cipőt felvettem és usgyi. Az első körök az ismerkedéssel hamar elteltek. 19 kört kellett a féltávosoknak megtenni. körönként 70 % árnyékban, 30 % tűző napon. Érzésre elég jól haladtam, Tepó, Nórika folyamatosan biztatott, dicsérték a mozgásomat.

Körönként frissítettem. A kiszolgálás itt is tökéletes volt. Néhány kör után már automatikusan nyújtották a két pohár vizet, ha láttak közeledni. Az egyikből ittam, a maradékot és a másodikat a fejemre locsoltam. A futás második felében pedig kólát és vizet ittam, illetve a kört egy marék jéggel kezdtem, azzal hűtöttem a tarkóm, a kezemen a vénákat. Jól esett nagyon.

Úgy emlékszem, hogy a 11-12 kör körül kezdtem belesétálni a futásba, ami azt jelentette, hogy a központi frissítőtől elgyalogoltam Ádámig (Takács Csaba fia), aki mindig kérdezte, hogy mit kérek enni-inni. Köszönöm ezúton is.

Az utolsó körök elég nehezen teltek, a 15-től szívesen befejeztem volna már. Szokolszky Pista mindenkinek jelezte az utolsó kör megkezdését, így a számolásra nem nagyon kellett figyelni. A félmaraton 2.11 lett, amire nem vagyok különösebben büszke. A vége 6.26.

Összességében nagyon jó versenyt szerveztek, megyünk jövőre is.

Nagyvárad féltáv keró

2013.08.22. 15:08

Elég sokáig vekengtem a folytatáson, bocsi.

Na szóval, kerózás. Jó sokat depóztam (6.57), majd Ancsival együtt toltuk ki a bringapályára a bicajt, de hamarosan lehagytam. Jött egy Felt-es figura is tekintélyes pocakkal, nem tudta összecipzározni rajta a mezt. Na, őt is lehagytam. Az elején vitt a lendület, végre nem kellett úszni, jól esett a bringázás. Az útvonal TÖKÉLETES útminőségű volt végig, pedig egy idő után már direkt kerestem rajta a foltokat, repedéseket. Semmi. Néhány autót, szekeret leszámítva a forgalmat is elhanyagolhatónak lehetett tekinteni. Az egyik körön mellécsapódtam egy magyar anyanyelvű versenyzőnek, szerinte ez a megszokott forgalom mindig. A pálya Y-alakú volt, a Pályi-Hegyközújlak - Hegyközcsatár - Hegyközkovácsi - Hegyközcsatár - Pályi utat kellett háromszor megtenni, majd a végén Pályi túlsó végén meg kellett mászni egy hegyet és onnan lerongyolni Nagyváradra a futópályára. Az Y pálya 25 km, az utolsó szakasz 8 km. Az út alföldi gyereknek viccesen emelkedett, süllyedt. A legfickósabb a a hegyközcsatári templomhoz vezető út volt mindkét irányba.

A képen a győztes Vatai Miki, mögötte a versenyben második Zelei Ádám.

vatai.JPG

Frissítőhöz három helyen jutottunk, volt minden, ami kellhet egy ilyen versenyen, saját frissítőhöz nem nagyon kellett nyúlni. A frissítőszemélyzet nagyon készségesen, gyorsan adott fel mindent, ha kellett utánad rohantak. Minden ponton volt magyar anyanyelvű frissítő ember, ha valamit magyarul kértél, fordították azonnal a román anyanyelvűnek. 

A három kör elég hamar eltelt, mivel a lejtő visszaadta, amit az emelkedő elvett. Következett a nagyhalál, amit előző este már mutogattak Takács Csabiék. A 3. kör után Pályin áthaladva egy hegyi szerpentin vezetett Nagyvárad felé 2-3 km-en keresztül. A faluban mellém csapódott egy montis (nem versenyző), majd a hegy elején egy országútis versenyző, mindketten románok. Valamit kérdeztek, de nem tudtunk érdemben kommunikálni, kellett a levegő a túléléshez. Már éppen a leszálláson filóztam, mikor az országútis román gyerek leszállt, így én brahiból nem tettem, elhagytam őket. Szerencsére ilyen kemény emelkedő nem volt több, remélem, hogy Szokolszky Pista, a főszervező jövőre nem találja ki, hogy ezt a részt is bevonja a bringáskörbe :) Nagyváradra beérve csodaszép villák között vezetett az út. Itt is volt meglepi, egy 100-200 m-es murvás lejtő, amit nem aszfaltoztak le. Mindkét féket maxra fogva gyökkettővel tudtam rajta lemenni, majd hamarosan beértem a futódepóba. A folytatás már egy másik történet:)

Nagyvárad féltáv úszás

2013.06.24. 18:37

Negyedik alkalommal rendezték meg június 22-én a Nagyváradi IM-et és féltávot. A nevezés töredéke a nagyatádinak (45 euró/féltáv, 55 euró/IM), Nagyvárad hozzánk közel van, Tepóék jókat is mondtak, írtak róla, így hát nekivágtunk.

Takács Gyurival, Takács Csabával, Sheperd Petiékkel, Kolozsi Petiékkel a Pályi-tó partján sátoroztunk a verseny előtti éjszaka, ahol dacára az elfogyasztott söröknek a kiterjedt békapopulációnak hála 2-3 órát sikerült csak aludni. A megnyitón még este találkoztunk Nórikával, Tepóval, Redfronttal, aki első hivatalos középtávját teljesítette itt. Reggel megnéztük az IM rajtját (Gyuri itt indult), majd helyi idő szerint 8-kor csobbantunk a 30 fokos tóba. Az 1900 m-t négy körben kellett leúszni, amit végig kutyaúszással kevert gyorsban teljesítettem, mivel a túlélés és a tájékozódás megkívánta a néhány tempónkénti felnézést. Az úszókör végig ki volt bójázva, sajna balról. Én csak jobbra tudok levegőt venni, így azt se tudtam megnézni, hogy balról éppen ki rugdos. Mindegy, haladtunk. Az első kör fordítójánál láttam Ancsit mögöttem, Ő a mellúszást keverte a gyorssal. A fordító után a Nap pont jobbról sütött, így beírtam még egy fekete pontot az úszásra. Nagy nehezen teltek a körök, a harmadik körön átúszott rajtunk az élmezőny, majd Shepherd is finiselt. Most nem húzta le az örvény:) A vége annyi  lett (54.54), amire kb. számítottam. A sportban nincsenek csodák. Ancsi mögöttem jött ki fél perccel, együtt depóztunk. Amúgy 16 ember még annyira sem tudott úszni, mint én, ötvenediknek jöttem ki a 66 beérkezőből.

DSC_0073.jpg

Ennyi a féltáv mezőnye, a bátrabbak már úsznak, mi a háttérben vacillálunk.

ironman_2013_0020.jpgNem sellő, ennyire csúszott kifelé a part.

DSC_0157.jpgMindig ennyire örülök úszás után :) Mögöttem Ancsi.

Új blogok

2013.06.07. 11:29

Találtam néhány (számomra) új triatlonos blogot:

menetmetszo.blogspot.hu

leothefirst.blogspot.hu

ironmanrefel.blogspot.hu

ironmania.blog.hu

ironszaszaa.wordpress.com

egyensulyt.blog.hu

Rotary maraton

2013.06.06. 13:22

A március végi maraton nem sikerült úgy, ahogy terveztem és szerintem, ha normális futóidő van, akkor sem lett volna meg a kitűzött 3.15. A 3.20 talán. Valószínű, hogy túl nagyravágyó voltam.

A verseny napja kellemes téli hőmérséklettel jött el, így a rövid gatyában futok verziót elvetettem, az előző nap tesztelt hosszú, vékony felső, vékony 3/4-es nadrág, kompressziós zokni felállást választottam. Rajt előtt fáztam, de nem kellemesen. Az sem nyugtatott meg, hogy didereg mindenki:) A rajt csúszott negyedórát, Molnár Robi itt kérte meg a barátnője kezét.

Indulás előtt Máténak mondtam, hogy jöjjön velem a két körére. Ha bírja bírja, ha nem, nem gond az sem. Persze rögtön a rajt után elkeveredtünk egymástól. Eléggé nehéz volt előzgetni, mivel a lassabb futók is beálltak előre. Csak azt nem tudom minek. Azért 2-3 km után kisimult a mezőny, tudtam saját tempót futni.

Az első körök a tervezett tempóban zajlottak (24.15, 24,18, 24.28, 24,48, ), majd az 5. körben elkezdődött a lassulás (25.30), a 6. körtől pedig jött a nagyhalál (27.50, 28.27, 29.05). A hosszú szakaszok egyre hosszabbnak, a szeles szakaszok egyre szelesebbnek tűntek. A lábaim is szépen beálltak. Örültem a végének, mondjuk az eredménnyel sincs bajom (3.28.39), ez a második legjobb maratoni időm.

Frissítésként a 4. és 6. kör közepén ettem egy-egy gélt, de nem sokat segített. Végig saját frissítésen mentem, izón és meleg teán (vittünk termoszt), ezt ittam körönként. A szervezők által biztosított frissítés fagyos volt.

Ancsi behúzta a második maratoniját, 4.15-tel, Máté 51.57-et 10.5 km-en. Utána végig frissített kettőnket abban a farkasordító hidegben.

Menet közben találkoztam Mónival is, fülessel a fején ordibálta, hogy Hajrá Sanyi, nyomjad, Ironman vagy :) Csak a fél mezőny hallotta:)

Páran amúgy bejöttek Szoboszlóról is biciklivel (nóóórmális ???) szurkolni. Mondjuk én szóltam rájuk, hogy helló, itt vagyok, tessék biztatni :)

 A verseny után tűztünk a kocsiba, ott végre meleg volt. Jövőre tuti csak félmaratont futok itt.

Namivammán

2013.06.05. 14:54

Mivel a statisztika szerint mindig van napi néhány látogató (új tartalom hiányában vajon mit nézhetnek:), plusz a múltkor bicajozás közben is találkoztam egy olvasóval, úgy döntöttem, hogy csak írok tovább.

Január, február

2013.03.01. 13:56

Elég gyorsan elrepült ez a két hónap, annak ellenére, hogy nem szeretem a telet különösebben. A január újabb egyéni csúcsot hozott a megtett futókilométerek számát tekintve. Ez főként annak volt köszönhető, hogy az első héten még szabin voltam, tudtam sokat, sokszor futni. A hónap végén edzői javaslatra emeltem az alapozó pulzuson, amit elég nehéz volt megszokni. Gyakorlatilag az addigi tempófutások pulzusán kell alapozón futni. A hónap végét a Yours Truly-val zártam Debrecenben, biztatóan sikerült.

SportEdzések
száma
Összes távolságÖsszes idő
Futás
16 323.4 km

29:33:42

Úszás
2 2.5 km

1:15:00

Összesen 18 325.9 km

30:48:42

A február egy majd kéthetes megfázással kezdődött, az egyik esti futásomon végigvert az eső. Ki kellett hagyni néhány napot.

A hónapban kifejezett tempófutást nem végeztem, inkább próbáltam az alapozó pulzuson emelni a hosszabb távú futásokon. A napi távot sikerült feltornázni 22 km körülire, ehhez bővíteni kellett a szokásos körömön.

A hónap végén jelentkezett némi motivációhiány, egy kisebb sérülés is (vacakol a jobb csípőm), valamint túledzettnek is éreztem magam. Így kénytelen voltam kihagyni ismét néhány napot, de 28-án futottam 26,6 km-t 4.55-ben, ami helyrebillentette a lelkem. 

SportEdzések
száma
Összes távolságÖsszes idő
Futás
13 250.6 km

21:35:34

Úszás
4 4.5 km

2:15:00

Bringázás
1 15 km

0:30:00

Összesen 18 270.1 km

24:20:34

Három hét múlva kiderül, hogy mindez mire lesz elég.

December

2013.01.07. 15:16


Nem néztem utána évekre visszamenőleg, de úgy gondolom, hogy a hónap pozitív csúcsot hozott futásban. Az biztos, hogy 2012-ben a decemberé a legtöbb futott kilométer. Szerencsére nincs annyira hideg, és a hétköznapi sötétben, esti órákban történő futásokkal sincs különösebb problémám.

Az úszást nem vittem túlzásba, Nagyatád óta annyit úsztam összesen, mint addig havonta. Keró pedig egyáltalán nem volt, majd tavasszal.

SportEdzések
száma
Összes távolságÖsszes idő
Futás
18 321.75 km

29:21:06

Úszás
3 4 km

2:00:00

Összesen 21 325.75 km

31:21:06

November

2012.12.03. 13:24

Jócskán karcsúbb lett az októbernél. Kezdődött azzal, hogy az Oxigén félmaratonon beszerzett vádligörcs jó néhány napig kitartott. Még a séta is úgy ment csak, hogy előtte lenyújtottam a vádlit. Egy mélyebb izom húzódott meg egyébként, kimasszírozni sem könnyű. Jelenleg is figyelnem kell rá folyamatosan, mert futásnál be-bejelez.

A futással kapcsolatban profi segítséget is kaptam (nem először). Gyula barátom volt olyan kedves és alapadatokból (újra) meghatározta a futózónáimat és ajánlást adott a futóedzések távjaira, és a tartandó pulzusra vonatkozóan. Köszi.

Előzetes tervemmel ellentétben nem görgőztem semmit, inkább futok. Talán, majd ha nagyon hideg lesz.

Úszni is csak szintentartó jelleggel mentem, bármilyen alacsony is ez a szint:) Lesz jobb, több remélem.

SportEdzések
száma
Összes távolságÖsszes idő
Futás
14 195.35 km

17:23:11

Úszás
3 4 km

2:00:00

Összesen 17 199.35 km

19:23:11

Október

2012.11.05. 10:19

Futásban majdnem meglett a 300 km, amit az őszi, kora tavaszi időszakban terveztem havonta elérni. Ez úgy néz ki, hogy már borul, mivel a hétvégi félmaratonin vádligörcs miatt kiállni kényszerültem és még ma reggel is alig tudtam kigyalogolni a vasútállomásra :( De ez már novemberi történés, vissza októberre.

Elkezdődött a VI. Oxigén-kupa versenysorozat, aminek első fordulójában kategória 5. lettem. Nem lesz egyszerű dobogós helyet megcsípni :)

Túl vagyunk egy jó hangulatú sörfutáson is, ahol Kocsár "Mackófelső" László 12xIM barátunk 50. születésnapját ünnepeltük. Este senki nem ment haza szomjasan:)

Az úszást kissé macerásabb lesz ezután megoldani, mivel a rugalmas munkaidőm fixre változott, így valószínűleg csak a hétvége marad erre. Egyre kevesebb távokat úszom egyébként, el sem tudom képzelni, hogy hogy a fenébe tudtam egyben leúszni 3,8 km-t júliusban. Most biztos nem menne. Egyébként sikerült beszereznem egy neoprént, remélem, hogy jövőre tudom is használni.

Keró is csak egyszer volt, de novemberben elkezdek görgőzni (amíg a lábam futható állapotba nem kerül).

SportEdzések
száma
Összes távolságÖsszes idő
Futás
17 298.31 km

26:39:55

Úszás
4 6 km

3:00:00

Bringázás
1 49.15 km

1:41:37

Összesen 22 353.46 km

31:21:32

Szeptember

2012.10.08. 14:01


Úgy néz ki, hogy a csípőm helyrejött, egész jól esik ismét a futás. Sajnos az úszást és a kerózást hanyagoltam, de ez van. Az ősz és a tél a futásé lesz, és marad a heti egy úszás.

SportEdzések
száma
Összes távolságÖsszes idő
Futás
18 237.7 km

21:49:54

Úszás
3 5 km

2:30:00

Bringázás
11 355.8 km

11:58:35

Erősport
1 62 kg

1:00:00

Összesen 33 598.5 km
62 kg

37:18:29

Augusztus

2012.09.03. 09:08

Az IM után kicsit kiengedtem, illetve összeszedtem egy jobb oldali csípő fájást, ami futásnál hátráltatott, biciklizni tudtam vele. Szerencsére már sokkal jobb, de eléggé kétségbe voltam esve, amikor futásnál mintha kést forgattak volna benne.

SportEdzések
száma
Összes távolságÖsszes idő
Futás
8 70.2 km

6:58:33

Úszás
3 3.5 km

2:15:00

Bringázás
15 691.38 km

23:06:39

Összesen 26 765.08 km

32:20:12